Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2020.12.19.
Két éve az EP zöld frakciójának árnyék-jelentéstevőjeként (a képviselőcsoport részéről az adott ügy felelőseként – a szerk.) vett részt a jogállamisági mechanizmus előkészítésében, aztán egy ponton önként visszaadta a megbízást. Miért?
Az előzmények messzebbre, még a 2013-ban elfogadott Tavares-jelentés idejére nyúlnak vissza. A jelentés az ismert Fidesz-narratívával ellentétben nem Magyarország ekézéséről szólt, hanem annak felismeréséről, hogy az EU-nak szüksége van olyan mechanizmusokra, amelyekkel a csatlakozást követően is képes a tagállamokban nyomon követni az alapvető demokratikus normák és az európai alapértékek érvényesülését. Az eredeti elképzelés valóban egy komplex jogállami csomag volt. A jogállam fokozatos leépítése néhány országban, például Magyarországon és Lengyelországban 2018-ra az egész Európai Uniót depresszióssá tette: egyszerre vált széles körben nyilvánvalóvá, hogy büntetlenül lehet fosztogatni a közös kasszát, és hogy a rendszerszerű alapjogsértések sincs következménye. A téma a költségvetési ellenőrző bizottsághoz került, amelynek az egyik legaktívabb tagja voltam. Én magam is ambicionáltam a megbízást, mert Magyarországról érkezett politikusként közvetlen tapasztalatom volt róla, hogyan próbálja a kormány kijátszani az uniós szabályokat, és melyek azok a megoldások, amelyek működésképtelenek ezekkel a kormányzati praktikákkal szemben. Racionálisabb elképzelés lett volna egy hatékony antikorrupciós eszközt a Bizottság kezébe adni, de a saját frakciómban is sokan gondolták, hogy meg kell próbálni a mechanizmus hatókörét kibővíteni, és az összes európai érték köré védőfalat húzni. Mivel ezt nem láttam az alapszerződés módosítása nélkül kivitelezhetőnek, néhány hónap után lemondtam a posztról, és a saját korrekciós javaslataimat egyéni módosítóként terjesztettem be...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.