EZ EGY NAGYON ZUHANÓS ÉV VOLT – SOÓS NÓRA A FESTŐMŰVÉSZ TÁRSADALMI FELELŐSSÉGÉRŐL

HÍRKLIKK
Szerző: SÁNDOR ZSUZSA
2020.12.19.

A pandémia miatt a Műcsarnokot is be kellett zárni, de azt ígérik, amint kinyithatnak, meghosszabbítják az Egy időben című kortárs tárlatukat, amelyben kilenc mai magyar képzőművész állította ki a műveit, mindenki külön teremben. Egyikük Soós Nóra, aki az Absturz/Zuhanás című kiállításán a közéleti mélyrepüléseinket is megfestette.

– Úgy tudom, ez az első önálló kiállítása a Műcsarnokban. Fontos állomás a pályáján?

– Igen, a Műcsarnok Magyarország egyik legszebb kiállítóhelye, és annak idején fiatal festőként én is sokszor elképzeltem, hogyan mutatnának ezeken a falakon a képeim. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a mai magyar kulturális életben minden átpolitizálódott, a képzőművész kollegáim közül többen negligálják ezt a helyet, nem lennének hajlandók itt kiállítani.

– A kultúrharc 2013-ban épp a Műcsarnok elfoglalásával kezdődött. A Fidesz-kormány egy egyesületből akadémiai rangra emelte Magyar Művészeti Akadémiát, amely szinte korlátlan mennyiségű közpénzt és hatalmat kapott a kultúrában, plusz grátiszként megkapta a Műcsarnokot is. Sokan demonstráltak ez ellen hosszú időn át, de hiába.

– Ez így van, épp ezért, amikor a Műcsarnok egyik kurátora felhívott, hogy vegyek részt az Egy időben kortárs tárlatukon, egy nap gondolkodási időt kértem. Végül igent mondtam.

– Mi mindent kellett átgondolnia pro és kontra?

– Elmúltam negyven éves és először adódik lehetőségem itt önálló kiállításra. Egy fiatal gondolkodhat úgy, hogy van ideje várni, én már kevésbé. Ráadásul az Egy időben kiállítássorozatot régóta követem és nagyon szeretem, mert egyfajta keresztmetszetét adja a kortárs képzőművészeteknek. Előzőleg én már egy másik galériától meghívást kaptam önálló kiállításra, több képem el is készült, de a járvány miatt az egészből nem lett semmi. A képek meg ott álltak. A Műcsarnokban bemutathattam ezeket a munkáimat újakkal kiegészítve. Teljesen szabad kezet adtak, semmiben nem korlátoztak, pedig ezek a festményeim közéleti témákra is reflektálnak. A nyitottságukat korábban is megtapasztaltam, mikor idén meghívtak a Nemzeti Szalon Szabadjáték című csoportos tárlatra. Nem szeretem a Nemzeti Szalon elnevezést, de tény, hogy ott is különböző világnézetű művészek állíthattak ki. Az én képem, a Hopleness story a menekültekkel szembeni előítéletekre reflektált...

ITT OLVASHATÓ