Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2020.12.25.
– Habár rendre amerikai ügyekben szoktam kikérni az Ön véleményét, de mint Brüsszelt is (Magyarország NATO-nagyköveteként) megjárt és a transzatlanti kapcsolatokat is kiválóan ismerő korábbi diplomatától nem tudom megállni, hogy elsőként ne kérdezzek rá: hogyan ítéli meg „vétópaktumot”? Véleményére azért is kíváncsi vagyok, mert Ön már hosszú évek óta az USA-ban él és dolgozik, nincs magyar függése, és így félig-meddig kívülről látja, s ítélheti meg a helyzetet.
– A fizikai távolság valóban ad lehetőséget arra, hogy egy kicsit távolabbról nézze és lássa az ember a dolgokat. Bár az az igazság, hogy ugyanazokból az információkból táplálkozom, mint mindenki más – igaz, esetenként megspékelve részletesebb és kicsit borzalmasabb hírekkel, de ez nem változtat a lényegen. Biztosan sokan nem örülnek majd annak, amit mondani fogok: nekem alapvető, nagy problémám van a paktummal és azt mondom, hogy ne nagyon örüljünk ennek a brüsszeli döntésnek. Ezt a „betegséget”, durván fogalmazva, kisebb beavatkozással nem lehet már kezelni, csak csonkolással. Van egy jó kifejezés az angolban, ami erre a helyzetre kiválóan illik: „too little too late”. Ugyanis valóban túl kevés született és túl későn. De azért ennél sokkal nagyobb probléma is akad. Az én meglátásom szerint gyáva döntés született az EU részéről, a kompromisszum chamberleini...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.