Szerző: BORBÁS BARNA
2020.12.02.
Minden bukásban, még a legszörnyűbb, legfelkavaróbb nyilvános megszégyenülésben is ott van a katarzis lehetősége. Szájer József botrányában ez az esély kétszeresen úszott el. Először már vasárnap délelőtt, amikor a politikus kiadta a lemondásáról szóló, tényleg váratlan közleményét. Szájer ekkor David Sassoli EP-elnöknek, saját politikai közösségének és a teljes magyar közvéleménynek hazudta: „hosszabb ideje tartó gondolkodás” után távozik az Európai Parlamentből, mert „a napi politikai küzdelemben való részvétel egyre nagyobb lelki megterhelést jelent”. Elúszott aztán a katarzis lehetősége kedd délután is, amikor a politikus múlt pénteki művét „botlásnak” és „személyes” ügynek minősítette szenvtelen nyilatkozatában.
Szájer József botránya nem bulvárhír és nem magánügy. A Fidesz-alapító EP-képviselő, az „Isten, áldd meg a magyart!” sorral indító új alaptörvény egyik szerzője, saját pártja vasárnapi közleménye szerint „a magyar polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia” európai harcosa egy bűncselekmény és morális megsemmisülés közepén nem tud magánember lenni. Ahogy a részvétel egy illegális orgián sem „házibuli”, és a szégyenteljes ereszcsatornás menekülés, valamint az azt követő rendőrségi intézkedés sem „botlás”. (Mindeközben már hangol a kórus és követeli: legyen tisztázva, hogy a Szájer-lebukásban vajon lehetett-e titkosszolgálati kéz. A lényeg szempontjából semmi jelentősége. Aki nem jár illegális férfiorgiába, az nem bukhat le illegális férfiorgiával.)
A tét hatalmas, és nem más emelte az egekbe, mint a kereszténység, a nemzet, a konzervativizmus szavainkat einstandoló, azokat skrupulusok nélkül használó hatalom. A hitből terméket gyártó, a hanyatló Nyugattal szembeni erkölcsi fölényét szüntelenül sulykoló politika.
Még néhány közbotrány, és az utolsó szálig elveszítjük fontos szavainkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.