Szerző: ÉS
2020.12.17.
Keresztes Balázs: Négy Fal Között
– de miért pont Shakespeare-rel? –
I N T E R J Ú
Károlyi Csaba: „Elérkezett az ideje, hogy mindent pontosan megírjak”
Beszélgetés Bereményi Gézával
K R I T I K A
Fehér Dávid: Hontalan festészet
(Philip Guston Now, elhalasztva 2022-re.)
Mélyi József: Eltűnő szobrok
György Péter: Múzeumokról
(Köszönettel Friedrich Juditnak)
Báron György: Mank
(Mank. Amerikai film. Rendező: David Fincher. A Netflix bemutatója.)
Nem tudni, Fincher miért vélte jó ötletnek a lejárt lemezt újra feltenni. Önmagában nem elvetendő gondolat filmet készíteni a háttérbe szorult Mankról, akinek a neve, miután kikövetelte, Wellesé mellett ragyog az Aranypolgár főcímén, s az Oscar-díjon is osztoztak. Salieri-sztori ez, a nagyság mellett árnyékba került tehetséges emberről, az örök másodikról, aki meghasonlik, s az önpusztításba menekül. Peter Shaffer hasonlóból fabrikált ügyes sikerdarabot. Remek film készülhetett volna Mank sorsából is...
Végső Zoltán: Kibontakozóban
A Swans ördögi, kikészítő varázslata jutott eszembe a két óránál is hosszabb anyagról, ami lemezről meghallgatva is átgyalogol az elménken, élőben azonban a kőkemény baritonszaxofon riffek, a sűrű ritmusok és a beszippantó megszólalás még mételyezőbb lehet. Tényleg csak azok hallgassák meg, akik valamiféle kapitális őrületnek látják azt, ahol ma a világ tart; bizonyára vannak mostanság jó néhányan. A zenei merítés sem kisebb, mint maga a témaválasztás, az „eon”, ami a wikipédia szerint a „legnagyobb időegység a földtörténeti időskálán”, és ha jól értem, ezeket az időszakokat gyömöszölték ebbe a hatalmas formába...
Herczog Noémi: Szabadsággyakorlat
(A szerző az egyetem óraadó tanára volt)
Amikor a hallgatók megalapították a Titkos Egyetemet – a Tanköztársaságot –, akkor ez a fórum, a fikció lett a valóság. Mert amit még mindig kerget a kormány által kirendelt állami egyetemfoglalók hada, az már nem igazi egyetem: csak az avatatlan szem számára tűnhet annak. Igaziak a falai, nincs azonban benne élet. Az autonómiával együtt odaveszett az identitása. Az igazi egyetem most a Tanköztársaság: fizikai és időbeli határok nélküli, imaginárius iskola. Az évek óta folytatott törekvés pedig, hogy megvalósuljon az együttműködés az egyetem különböző szakjai között, végre sosem volt intenzitással állt össze ebben az elképzelt, összművészeti térben...
Fáy Miklós: Alain Lombard, a kármester
(Mozart: Die Zauberflöte – Decca, 2020)
Hogyan lehet ilyen szereposztással ennyire rossz lemezt készíteni? A stílus szanaszét van, Gruberova fenomenális, mintha azt kérdezné éneklés közben: ennyi az egész? Nem lehetne még egy-két hanggal magasabban is megpróbálni? Kiri áriázik, szépen, de kissé beleszorulva az operaéneklés keretei közé. Ehhez jön Peter Hofmann, aki egészen ijesztően nyers és primitív, a hangi kifejezése az semleges és a brutális között váltakozik, a hangszín maga fémes és erőszakos, torokból szól az ének, mintha Tamino a tüdejét köpné ki, csak hogy csatlakozhasson a kiválasztottakhoz. Szép tőle az igyekezet, de a kiválasztottakhoz csak kiválasztottak csatlakozhatnak, köszönjük az érdeklődést, de ez a lemez arról szól, hogy hercegem, ez sajnos nem jött össze...
Fuchs Lívia: Édes és keserű
Kétségtelen, hogy az átdolgozások zöme kritikátlanul örökíti tovább azt az etnocentrista nézőpontot, amelyet a balett a XIX. századtól örökölt: a feketére mázolt, óriási szájú és szögletes-tág mozgású négert, az erotikus hastáncot járó, kéjtárgyra emlékeztető arab táncosnőt, az ujjait égnek fordító, pipiskedve ugráló és egyre csak hajlongó kínait. Ezekben a zárt számokban a blackface és yellowface gyakorlatának reflektálatlan továbbélése azért is hagy keserű szájízt, mert egyébként a balett szinte minden elemét és pillanatát átformálták már. A koreográfusok zöme azonban ma sem talál semmi kivetnivalót ebben az idejétmúlt sztereotipizálásban, s nyilván a nézők sem, különben nem kapkodnák el évről évre a jegyeket...
Siba Antal: Romlunk
(Orbán Viktor uniós bejegyzései, videói saját Facebook-oldalán)
A videón a kormányfő beszél, alighanem már Brüsszelből üzen. A Facebook-oldalára feltöltött kockákon az uniós csúcs fejleményeit taglalja, most épp azt, hogy ugyan nehéz a helyzetet pontosan fölmérni, de a magyar pozíciók erősek. Erre egy kártyás hasonlatot is említett: „hatlapos ulti van a kezemben, negyvennel és két ásszal”. Azt nem teszi hozzá, hogy még inkább a vétólehetőség, amit valamikor a tagországok nemzeti érdekvédelmének végső intézményeként fogalmaztak bele az alapokmányba, nem pedig a belpolitikai túlhatalom, valamint korrupciós ügyletek fedezésére...
Csehy Zoltán: Lagúnákban a kultúrmassza
Bánki Éva: Telihold Velencében. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 218 oldal, 3499 Ft
Itáliában élni sokak számára azt jelenti: múzeumban (vagy kincstárban) élni. Még a kórház is az, még a mosogató is archaikus márvány, a város Bánki olvasatában történelmi értelemben a „mindent túlszabályozó öreg férfiak” kitárt törvénykönyve, s nem egyszer enged bepillantást a közgazdasági, közigazgatási, politikai világ szabályrendszerébe, vág csapást e létezés paragrafuserdejében. A múzeumban minden a régiség jogán szerez érvényt magának, nem csoda, hogy a futurizmus egyik ellenségét épp ebben a városban találta meg. A futurista hagyományellenesség kiáltványában két központi kategória szerepel: az édes és a sza…ros. Velence természetesen a sza…ros kategóriába tartozik, Giullaume Apollinaire nyilván boldogan írja alá a „tanúsítványt”. Bánki Éva Velence-könyvében Velence sokszor túlcukrozott meseország, Eszter (sokszor ironikusnak ható) terminusával élve „pazarissimo”, de ez az édes nem a futuristák édese, sokkal jobban inklinál a másik minősítés felé, de azt még a legszélsőségesebb esetekben sem érdemli ki...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni.
A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Lapis József: Ex libris
Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket
Afonso Cruz: Időtlen napló
Valentina Giannella: Greta vagyok
Amikor a kukák világgá mentek
Deczki Sarolta: A világ a feje tetején
Ménes Attila: Műanyag szalonna. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 230 oldal, 2699 Ft
A cím jól jelzi, nagyjából mire számíthat az olvasó: kelet-európai groteszkre. A szalonna ugyanis vagy disznóból van, vagy nem szalonna. Ha mégis műanyagból van, akkor biztos, hogy a lengyel piacon árulják, a fej nélküli androgün próbababa és a távolkeleti, rigópatából őrölt potencianövelő szer között. A piacoknak ez a festőisége, abszurd kavalkádja kedves terepe a szerzőnek, az előző könyve, a Folyosó a Holdra egyik fontos jelenete is ott játszódik. S afféle kelet-európai piacot idéz a jelen kötet is, hiszen van ebben is minden, mint a búcsúban...
Weiss János: Az abszurditás dicsérete?
Almási Miklós: Az abszurd Shakespeare. Rendhagyó olvasópróbák. Park Könyvkiadó, Budapest 2020, 282 oldal, 2990 Ft
Az elemzések kiindulópontja szerint a Shakespeare-darabokat egy bizonyos kétértelműség jellemzi: „A szerző mesterien bontja ki az előtér cselekményét, élvezheted, nevetsz vagy sírhatsz rajta.” (276.) Ez az a sík, amelyet Walter Benjamin kifejezésével a „kommentár” föltárhat. De e mögött van egy másik sík is, amelyen képtelen fordulatok, nehezen értelmezhető, rejtvényszerű jelenségek és események játszódnak le. Benjamin azt mondaná, hogy ennek feltárása a „kritika” feladata. Almási elemzéseinek alapvető tétele, hogy ezt a síkot (Shakespeare esetében) döntően az „abszurd” vagy az „abszurditás” fogalmával ragadhatjuk meg. Ezeket a megragadási kísérleteket nevezi Almási a könyv alcímében „olvasópróbáknak”.
Király Júlia: Egyedül nem megy
Csillag István: Egy miniszter inasévei. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 191 oldal, 3500 Ft
Saját bevallása szerint Csillag sosem készült erre a pályára, csak botcsinálta miniszter lett belőle (a könyv szerint az SZDSZ-ben egyszerűen senki sem vállalta rajta kívül), és nem is volt sokáig az. Nagyon rokonszenves az első fejezet, amelyben kendőzetlen őszinteséggel leírja: „Három fontos célt tűztem magam elé, és egyiket sem tudtam elérni”. Azért viszont, amit elért, igencsak rokonszenves módon köszönetet mond kollégáinak, államtitkárainak. Nem mindig világos, hogy mihez is járult hozzá ez a csapat, hiszen például A korszakváltás programja, az adórendszer átalakítása Csillag István személyes szellemi terméke, ő küzdött értük, s ő is bukott el...
Ruff Borbála: Irodalom pop stílusban
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 348 oldal, 4999 Ft
Mert mi érdekli Szederkényit, illetve mit gondol, mire „vevő” az olvasó? Elsősorban különleges magánéleti epizódokra, furcsa személyiségvonásokra, vagy egyes esetben úgy érzi – ilyen Robert Wilson rendező és a Švejkről készült interjú –, maga a válaszoló tarthat rendkívüli érdeklődésre számot. A beszélgetésekben Szederkényi leginkább arról kérdez, miért nem volt Hemingway píszí, hogy Agatha Christie miképp alkotott (mosogatás közben találta ki témáit), hogy miért Szabó Magda Sophie Marceau egyik kedvenc írója, vagy hogy miért volt Gárdonyi Juhász Gyula szerint a magyar irodalom legkevésbé erotikus szerzője. Nem kérdéses, van, akit könnyű ezzel megfogni, de az is bizonyos, hogy másokat – köztük engem – ennek a fajta hírértéknek a túlsúlya biztosan nem hoz lázba...
Gábor György: Az ész trónra ültetése
Gyenge Zoltán: Idegen és Más. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020, 133 oldal, 1990 Ft
Gyenge Zoltán könyve a gondolkodás képességétől menekülő-retiráló korunkban elegáns elkötelezettséggel ülteti vissza a neki kijáró trónra a jelenünkben detronizált filozófiát, miközben könyvének vezérmotívuma a világot nem egyszínűnek, de még csak nem is pusztán feketének és fehérnek érzékelni és láttatni kívánó ember gondolkodói és lelkiismereti szabadsága...
Visy Beatrix: Lehetne bárhogy
Lehetnék bárki. Kortárs és kortalan versek. Válogatta és szerkesztette Péczely Dóra, Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2020, 290 oldal, 3490 Ft
A Lehetnék bárki válogatásában sokkal fontosabbnak tűnik, hogy a pályájuk elején járó maiak (és kortalanok) életre-létre vonatkozó kérdései, életérzése és a kortárs líra új kifejezésmódjai megmutatkozhassanak, akár gyengeségeikkel együtt is, olyan témákban, amelyekhez a mai kamaszok is tudnak kapcsolódni, mint „kikalapálni” a harminc év alattiak Parnasszusának antológiáját. Kérdés – azon túl, hogy ez a törekvés elfogadható –, mennyire lesz füle, érzékenysége az olvasóknak erre az esendőségre, tekintettel a versválogatás másik nem titkolt küldetésére: lelkes versolvasóvá tenni a mai kamaszokat. És igazán nagy élményeket mégiscsak a jó versek adhatnak. Nem mintha a kötetben ne lennének remek darabok. Nagyon is vannak, ám olyanok is, amelyek zseniális indításokat, kiváló sorokat, szakaszokat tartalmaznak, a nagy tehetség ígéretét, ám a vers egészének színvonala ingadozó.
Az elemzések kiindulópontja szerint a Shakespeare-darabokat egy bizonyos kétértelműség jellemzi: „A szerző mesterien bontja ki az előtér cselekményét, élvezheted, nevetsz vagy sírhatsz rajta.” (276.) Ez az a sík, amelyet Walter Benjamin kifejezésével a „kommentár” föltárhat. De e mögött van egy másik sík is, amelyen képtelen fordulatok, nehezen értelmezhető, rejtvényszerű jelenségek és események játszódnak le. Benjamin azt mondaná, hogy ennek feltárása a „kritika” feladata. Almási elemzéseinek alapvető tétele, hogy ezt a síkot (Shakespeare esetében) döntően az „abszurd” vagy az „abszurditás” fogalmával ragadhatjuk meg. Ezeket a megragadási kísérleteket nevezi Almási a könyv alcímében „olvasópróbáknak”.
Király Júlia: Egyedül nem megy
Csillag István: Egy miniszter inasévei. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 191 oldal, 3500 Ft
Saját bevallása szerint Csillag sosem készült erre a pályára, csak botcsinálta miniszter lett belőle (a könyv szerint az SZDSZ-ben egyszerűen senki sem vállalta rajta kívül), és nem is volt sokáig az. Nagyon rokonszenves az első fejezet, amelyben kendőzetlen őszinteséggel leírja: „Három fontos célt tűztem magam elé, és egyiket sem tudtam elérni”. Azért viszont, amit elért, igencsak rokonszenves módon köszönetet mond kollégáinak, államtitkárainak. Nem mindig világos, hogy mihez is járult hozzá ez a csapat, hiszen például A korszakváltás programja, az adórendszer átalakítása Csillag István személyes szellemi terméke, ő küzdött értük, s ő is bukott el...
Ruff Borbála: Irodalom pop stílusban
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 348 oldal, 4999 Ft
Mert mi érdekli Szederkényit, illetve mit gondol, mire „vevő” az olvasó? Elsősorban különleges magánéleti epizódokra, furcsa személyiségvonásokra, vagy egyes esetben úgy érzi – ilyen Robert Wilson rendező és a Švejkről készült interjú –, maga a válaszoló tarthat rendkívüli érdeklődésre számot. A beszélgetésekben Szederkényi leginkább arról kérdez, miért nem volt Hemingway píszí, hogy Agatha Christie miképp alkotott (mosogatás közben találta ki témáit), hogy miért Szabó Magda Sophie Marceau egyik kedvenc írója, vagy hogy miért volt Gárdonyi Juhász Gyula szerint a magyar irodalom legkevésbé erotikus szerzője. Nem kérdéses, van, akit könnyű ezzel megfogni, de az is bizonyos, hogy másokat – köztük engem – ennek a fajta hírértéknek a túlsúlya biztosan nem hoz lázba...
Gábor György: Az ész trónra ültetése
Gyenge Zoltán: Idegen és Más. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020, 133 oldal, 1990 Ft
Gyenge Zoltán könyve a gondolkodás képességétől menekülő-retiráló korunkban elegáns elkötelezettséggel ülteti vissza a neki kijáró trónra a jelenünkben detronizált filozófiát, miközben könyvének vezérmotívuma a világot nem egyszínűnek, de még csak nem is pusztán feketének és fehérnek érzékelni és láttatni kívánó ember gondolkodói és lelkiismereti szabadsága...
Visy Beatrix: Lehetne bárhogy
Lehetnék bárki. Kortárs és kortalan versek. Válogatta és szerkesztette Péczely Dóra, Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2020, 290 oldal, 3490 Ft
A Lehetnék bárki válogatásában sokkal fontosabbnak tűnik, hogy a pályájuk elején járó maiak (és kortalanok) életre-létre vonatkozó kérdései, életérzése és a kortárs líra új kifejezésmódjai megmutatkozhassanak, akár gyengeségeikkel együtt is, olyan témákban, amelyekhez a mai kamaszok is tudnak kapcsolódni, mint „kikalapálni” a harminc év alattiak Parnasszusának antológiáját. Kérdés – azon túl, hogy ez a törekvés elfogadható –, mennyire lesz füle, érzékenysége az olvasóknak erre az esendőségre, tekintettel a versválogatás másik nem titkolt küldetésére: lelkes versolvasóvá tenni a mai kamaszokat. És igazán nagy élményeket mégiscsak a jó versek adhatnak. Nem mintha a kötetben ne lennének remek darabok. Nagyon is vannak, ám olyanok is, amelyek zseniális indításokat, kiváló sorokat, szakaszokat tartalmaznak, a nagy tehetség ígéretét, ám a vers egészének színvonala ingadozó.
I R O D A L O M
Tárcatár 2020 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS
1992-ben, 28 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2020-ban Beck Zoltán, Grecsó Krisztián és Kiss Tibor Noé írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!
Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése.
Grecsó Krisztián: Bárcsak ne
Tárcatár 2020 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS
1992-ben, 28 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2020-ban Beck Zoltán, Grecsó Krisztián és Kiss Tibor Noé írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!
Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése...
Kiss Tibor Noé: Harminchatnyolc, anyu
Tárcatár 2020 – a búcsú
TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS
1992-ben, 28 éve indult az Élet és Irodalom Tárcatára. Széky János vezette akkor a prózarovatot, utána tizenöt évig Dérczy Péter. A hagyomány szerint minden évben három új szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”. 2020-ban Beck Zoltán, Grecsó Krisztián és Kiss Tibor Noé írásait olvashatták. Szívből köszönjük, hogy velünk voltak!
Jövőre három új szerzővel folytatja a Tárcatár négyesfogata. Hogy kik ők, maradjon a januári számok meglepetése...
Keresztury Tibor: Hűlt helyem
Ekkor hányhatott a bárszék alá, mit csinálsz, ordított Pistára, aki egy felmosófával a lábánál matatott, az nem por, az az édesanyám, te barom! A pultos megértően bólintott a taccs felmosása közben, aha, mondta, ezt nem tudtam, ne haragudj. Ennyi együttérzéstől a hősöm teljesen elérzékenyült. Ne sértsél meg, drága ember, igyál velem egy ampulla Stroh rumot. Neked se hiányzik már. Ne bántsál meg, boríts nekem akkor egy utolsót, tudod, meghalt az édesanyám. Knock out. Filmszakadás. A harmadik menetben kiütéssel nyert a Stroh rum. Lefordult a bárszékről, de szerencsére talpra érkezett. Félig futva átgázolt az önmagában gyönyörködő, meg nem értett bluesénekesen, és a küszöbben megbotolva lendületből kizuhant a Rózsaszín Párduc nyitott ajtaján...
Kollár-Klemencz László: Örökké ismétlődő napok
Két slukk, megáll, kifújja a második végét is, nem, még egy pici, csak éppen beleszív még egyet, de a füstjét nem tüdőzi le, bemegy vele a tévéhez. Bekapcsolja, nyomkodja, néhány másodpercre elidőz egy-egy képkockán, ami lehetne jó is, ha belemenne a történetbe, de a figyelme most inkább a színészek apró mozdulataira koncentrálódik, meg a képek beállítására, a fényekre, a látvány hangulata nagyon fontos neki ma este, és akkor elég hamar ráakad egy filmre, ahol a férfi éppen felkel az ágyból, jó színész, szép ágy, amerikai, jó a beállítás, természetes az egész lendület, ahogy a szereplő odacsap a rádióra, ami épp öt óra ötvenkilenc percről hat órára vált, és beindul az ébresztő zene, majd időjárás-jelentés szólal meg: „Ma hóvihar várható!” – figyelmeztetnek a rádióban, a férfi nyújtózkodik, elhúzza a függönyt, és kinéz a befagyott ablaküvegen, de sehol sincs még hó...
Mán-Várhegyi Réka: Várjuk a téli napfordulót
Ebben a szobában tíz évvel ezelőtt még az apám élt, a cserépkályha melletti fotelben ült, onnan nézte a tévét, amit a halála után a tévéasztalkával együtt betoltunk a sarokba. Addig a hátsó szobákban laktunk, majd, miután szegény apámat elvitte a mentő, kirajzottunk a nagyszobába. Fel sem merült, hogy bármit kidobjunk a tárgyai közül, különben a gyerekek még kicsik voltak, nem akartunk azzal foglalkozni, hogy felújítsuk a lakást, ne adj’ isten átalakítsuk az igényeinknek megfelelően. Engem a lakberendezés egyébként sem érdekelt soha, rendesen takarítani sem tudok, sokáig észre sem veszem, ha rendetlenség vagy kosz van. Gondolom, ennek is az az oka, hogy anya nélkül nőttem fel...
Cserna-Szabó András: Végül
Aztán elindultunk a temetkezési vállalkozóhoz. mit tész türvéntelen Ő azt mondta, ha két urnát veszek, akkor nagy kedvezményt ad. mért hol bíüntelen És hát bocsánat, de azért már az édesapja se fiatal, jobb erre is gondolni, mondta. fugvá, husztuzvá Apám kiment az autóba cigizni. üklelvé, këtvé Kifizettünk mindent, aztán hazafelé indultunk ebédelni. ülüd A kocsiban jutott eszembe, elfelejtettem, mit mondott anyám végül. kegyüggyetük Pedig reggel még az eszemben volt. ne légy kegyülm mogomnok Még gondoltam is rá, hogy leírom valami cetlire. ovogy ha˙lál kináa˙l De aztán úgy voltam vele, hogy nem írom le, mert ezt nem lehet elfelejteni. a˙nyát ézës fiáa˙l Az ember nem felejti el az anyja utolsó szavait. ëgyembelű üllyétük Aztán persze elfelejtettem. volék sirolm-tudotlon Három éve töröm a fejem, vajon mit mondott anyám végül. sirolmol sepedëk Például este az ágyban elalvás előtt...
Balázs Attila: A holdbéli bádogos
Akkor már nyolcadik napja játszottam fogadásból Beethoven Holdfény szonátáját csak annyi megállással, amennyit a test funkciói mindenkoron elengedhetetlenül szükségessé tesznek. Mivel úgy gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, felhívtam a Rekordok Könyvét, hogy amennyiben érdemesnek tartják, írják bele ezt is bővítés előtt álló kiadványukba. Némi csodálkozásomra belementek azzal a kikötéssel, hogy egy ellenőrnek szüntelenül jelen kell lennie. És így is lett. A kontrollszemélyzet valamelyik tagja – bánatomra mind búskomor férfi – ott ült egy támlátlan széken a falnál. Szemem sarkából láttam, hogy kinek előbb, kinek utóbb, de menthetetlenül oldalt billen a feje, majd hosszú küzdelem után bedobja a törülközőt...
Szilasi László: A Koppantyú lovagjai
A mérnök Szentesen született, egy elmagyarosodott-elnémetesedett török családban, ezért volt a neve Martin Uzemer. Vasmagyar lett belőle, a harcok idején Uzémer Márton néven utász századosként szolgálta Görgey tábornokot. Hatalmas termetű, tagbaszakadt ember volt, tenyere akár a sütőlapát, széles arca fejszével lett kifaragva, valamikor az ősi, skandináv időkben. Bajuszt és szakállat nem viselt, haja szőke volt, és hosszú, többnyire butának tartották, és ha végképp nem volt mit csinálnia, dobótőreit hajigálta a sátorkunyhóhoz közel álló gesztenyefába. Az volt a terve, hogy kidönti. Zavarba ejtően vékony volt a hangja, a kezével is erősen mutogatott, amikor kiosztotta kemény utasításait...
Kiss Ottó: Csendesen telik
Az elnök három hete kérte fel, hogy foglalja össze pályafutása fontosabb állomásait a kezdetektől a válogatott meccseken át a búcsúmérkőzésig. Kapott hozzá régi fotókat is, amelyeken a helyi csapattal látható még ifista korában. A klubelnök kis könyvet ígért a szövegből a képanyaggal együtt, nem öncélúan persze, hanem hogy azzal is motiválják majd a gyerekeket. Lássák, ha keményen dolgoznak, innen, a kisvárosi csapatból is el lehet jutni bármeddig...
Dragomán György: Cipősdoboz
Jaceknek egyszerre Graz jutott eszébe, az óratorony, az a tél, még a polgárháború előtt, amikor neki kellett elkísérni oda a nagymamáját népi szőtteseket árulni, évek óta nem jutott eszébe, nem akart menni, de nagymamája ragaszkodott hozzá, azt mondta, nem a semmiért fizette neki a német magánórákat, most legalább gyakorolja a nyelvet, a régiségkereskedés jutott eszébe, ott a templom mellett, ahova először bementek, és ahol ő egyáltalán nem tudott megszólalni, de úgy, mintha kuka lett volna, csak állt és hallgatott, a csend egyre mélyebb és súlyosabb lett – az orgona közben már régen elhallgatott, már rég számolnia kellett volna magában, kurac, szakadt ki belőle a szó, aj kurac, rászorított a csúszófékre, hogy elengedjék a sodronyt szépen a fékpofák...
Bán Zsófia: Merülőforraló
(Bolgár útikalauz)
Volt még benne fürdőruha, bikini, bikini, bikini, törölköző, és amikor ő törölköz, a szőke karpihéin megcsillan a nap, ő szőke ő, én meg barna ő. Aztán volt még benne bolgár bédekker, egy bolgár bédekker magyarul. Svájcibicska apától, mindig legyen nálad svájcibicska, kés, villa, olló, dugóhúzó, reszelőcske, gombocska, minden, ami neszeszer egy ilyen vidám kempingútra, gumipapucs, flipflop, flipflop, klaffog a kereke, napolaj, ragtapasz, mondd utánam, rak tapasz, ha csurog a vér, rak, ha nyílik a seb, rak, ha hullanak a könnyek, ha fáj, rak, rak, rak, legyen rá tapasz, de ha nincs – legyen! –, de ha nem ragad, ha homok kerül alá, ha homok kerül a gépezetbe, hát akkor meg kell napolajozni, csillagom...
Garaczi László: Weszteg
(avagy hogy kezeljük helyén a világvégét)
Világjárványok hároméves ritmusban. Egyszerre fagyasztják le a hardvert és a tüdőt. Lokális, nemzetállami megoldások. Piszmogás, totojázás, pitiánerség, taplóság, néphülyítés, parasztvakítás. Szakértői véleményekre alapozott közös hiedelemrendszer. Megfigyelő és rendelkező állam. Erős adatkinyerési és ellenőrző potenciál. Szabad normakövetés. Arany kényszerzubbony. Etnicista alapú, trendi szociálkibernetika. Pólusképző alternatív hatalmi modellek...
Márton László: Csombordi őrködik
Alvinczi viszont abba a nem túl nagy titokba avatott be, hogy Pincur egyáltalán nem hasonlít Koncz Zsuzsához. Pincur egy magas termetű lány, ezért is becézik tréfásan Pincurnak. Csombordinál másfél fejjel magasabb, és benne volt a Dr. Petru Groza Elméleti Líceum kosárlabdás lánycsapatában. Továbbá szőke, göndör haja van, ami Koncz Zsuzsára nem kimondottan jellemző.
Ezt a fenn nem álló hasonlóságot az ő földije és kenyeres pajtása azért találta ki, mert valójában nem is Pincurba, hanem Koncz Zsuzsába szerelmes, de nem meri bevallani. Arról, ugyebár, mégsem ábrándozhat, hogy Koncz Zsuzsát magával viszi Japánba szőlőt művelni...
Darvasi László: Halhatatlanok
Majd vesz csokoládét, magyarázott Hanna néni, így, kisfiam, nem lehet hazajönni, micsoda lelketlenség. Mondhatna faragatlanságot is!
Ajándék nélkül, hogy gondolod berúgni az ajtót?!
Egyszer az Emil ajándék nélkül jött meg a bécsi rokonlátogatásról, egy szarházi kis hajcsat se volt nála, hát mit tettem, azt tettem, hogy nem szóltam hozzá, csitt. A nevét is elfelejtettem, hogy Emil. Semmi közeledés, semmi viszonyulás. Meddig csináltam, fiam? Addig, míg ki nem utazott újra, a Kärtner Strassén vett egy helyes kis sálat meg néhány tábla csokoládét, és már fordult is vissza. Tudod, milyen kicsi ember...
Háy János: A néni háza
Neki olyan ház nem kellene, amiben felnőtt Abádszalókon, minek a föld, mindent megvesz olcsón az Aldiban vagy Lidliben, másnak meg kell, pestieknek. Nem tud mindenki a Balaton mellett venni házat, a befektetők felnyomták az árakat. Mindenki tudja, hogy a horvát tengerpart olcsóbb, mint a magyar tenger partján hozzájutni akár csak egy kis kalyibához. Kiszorultak a vásárlók, s hát persze megtalálták a Tisza-tavat, mert a Balaton után az a legnagyobb vízfelület. Az ember csak ránéz a Magyarország-térképre, és ott a tó. Ráadásul ez még olyan, hogy lehet rajta motorcsónakkal is menni, meg jetskivel, de mindezek ellenére egy ökológiai paradicsom. Itt a környezetszennyezés és a környezetvédelem még kéz a kézben jár...
Nádasdy Ádám: Boldog új évet!
Schein Gábor: Nem adtam nekik
Gerevich András: Lélegzetről lélegzetre
Markó Béla: Allegória
Alvinczi viszont abba a nem túl nagy titokba avatott be, hogy Pincur egyáltalán nem hasonlít Koncz Zsuzsához. Pincur egy magas termetű lány, ezért is becézik tréfásan Pincurnak. Csombordinál másfél fejjel magasabb, és benne volt a Dr. Petru Groza Elméleti Líceum kosárlabdás lánycsapatában. Továbbá szőke, göndör haja van, ami Koncz Zsuzsára nem kimondottan jellemző.
Ezt a fenn nem álló hasonlóságot az ő földije és kenyeres pajtása azért találta ki, mert valójában nem is Pincurba, hanem Koncz Zsuzsába szerelmes, de nem meri bevallani. Arról, ugyebár, mégsem ábrándozhat, hogy Koncz Zsuzsát magával viszi Japánba szőlőt művelni...
Darvasi László: Halhatatlanok
Majd vesz csokoládét, magyarázott Hanna néni, így, kisfiam, nem lehet hazajönni, micsoda lelketlenség. Mondhatna faragatlanságot is!
Ajándék nélkül, hogy gondolod berúgni az ajtót?!
Egyszer az Emil ajándék nélkül jött meg a bécsi rokonlátogatásról, egy szarházi kis hajcsat se volt nála, hát mit tettem, azt tettem, hogy nem szóltam hozzá, csitt. A nevét is elfelejtettem, hogy Emil. Semmi közeledés, semmi viszonyulás. Meddig csináltam, fiam? Addig, míg ki nem utazott újra, a Kärtner Strassén vett egy helyes kis sálat meg néhány tábla csokoládét, és már fordult is vissza. Tudod, milyen kicsi ember...
Háy János: A néni háza
Neki olyan ház nem kellene, amiben felnőtt Abádszalókon, minek a föld, mindent megvesz olcsón az Aldiban vagy Lidliben, másnak meg kell, pestieknek. Nem tud mindenki a Balaton mellett venni házat, a befektetők felnyomták az árakat. Mindenki tudja, hogy a horvát tengerpart olcsóbb, mint a magyar tenger partján hozzájutni akár csak egy kis kalyibához. Kiszorultak a vásárlók, s hát persze megtalálták a Tisza-tavat, mert a Balaton után az a legnagyobb vízfelület. Az ember csak ránéz a Magyarország-térképre, és ott a tó. Ráadásul ez még olyan, hogy lehet rajta motorcsónakkal is menni, meg jetskivel, de mindezek ellenére egy ökológiai paradicsom. Itt a környezetszennyezés és a környezetvédelem még kéz a kézben jár...
Nádasdy Ádám: Boldog új évet!
Schein Gábor: Nem adtam nekik
Gerevich András: Lélegzetről lélegzetre
Markó Béla: Allegória
Gergely Ágnes: Levélváltás
Két régi vers
Két régi vers
Simon Bettina: George Clooney vagy anya
Hevesi Judit: Terapeuta
Zalán Tibor: Utak
Vörös István: A nem lecserélhető dolgokról
Turi Tímea: Budapest, 2020. ősz
Nagy Márta Júlia: Üdülőtelep
Villányi László: Villamos
Szolcsányi Ákos: Szülötti beszéd
Visky András: Három szerelem MM-nek
Marno János: Gyermekdaldarabolás
Kántor Péter: Négykézláb őszintébben
Tóth Krisztina: Vatera
Bertók László: Mintha vele ülnél
(Firkák a szalmaszálra)
Falcsik Mari: O tannenbaum
Szabó T. Anna: Pedig a gyertyák
Deres Kornélia: Inváziós sapka
Szijj Ferenc: A körhinta
Takács Zsuzsa: A gépies fiúk
Krusovszky Dénes: Előszó
Simon Márton: Vasárnap reggelre tízfokos lehűlés
Babiczky Tibor: A kalapács beszél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.