EGY ÓVODÁS NAPLÓJA 19. – LENGASZAKÁLLA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.12.07.

Aszonta a Zibojnéni a tennap, hogy máma jön mihozzánk a Mikulás. Tanultunk is éneket, hogy télapóittvan, de a Pityu megkérdezte, hogy akkor most ki jön, a Télapó vagy a Mikulás, mire a sarokba kellett menni neki gondolkozni a pimaszságán, de csak vigyorgott ott is.

Ahogy éneketünk hogy hójasubája, télacipője, lengaszakálla, mutogatott a Pityu a sarokba meg bohóckodott. A Kisböske az örűt, mer kap csokit, és a Zibojnéni aszonta, hogy akkor aludjunk nagyot, és jöjjünk ünneplősbe, hogy így köszöncsük a Télapót vagy Mikulást, csinossan. Az apu morgott otthon, hogy minek glancba vágni a gyereket, de az anyu monta neki, hogy nem ő vasajja az ingemet, tehát ne morogjon. De morgott.

Mentünk asztán máma reggel a zoviba, fujt a szél nagyon, csak úgy csattogott a zászló a timpanonos emlékműné a homokozóná, vitte a szél a maszkokat a levegőbe, szállt a sok maszk, amit elhagytak a zemberek valahol, a zászló meg a maszkok szálltak a szélbe, és azon gondókoztam, hogyan tud így jönni ide a Télapó vagy Mikulás, elfújja a szánnyát a szél, meg a rénszarvasokat is, de erős bisztos a Télapó vagy Mikulás, és nem lesz bajj.

Kakaót adott a dadus, ahogy vártunk meg énekeltünk, hogy itt van, pedig nem is volt ott, amikor egyszer csak csöngetés volt a folyosón meg pusmogás, és asztán bejött a Télapó vagy Mikulás, de a képviselő bácsi volt az, aki vitt már minket migráncsnézőbe, meg kaptunk tőle pöttyös labdát meg imakönyvet is.

Teli volt a zsákja, de nem volt se pirosalma se aranyág, hanem megin pöttyös labda csak, rengeteg. A Pityu monta, hogy biztos labdagyára van neki, de súgta csak, hogy ne kelljen a sarokba menni neki, mert hátha lesz csoki is azért. A Kisböske is csak nézett kámpicsorodva, hogy hola csoki, de nem volt sehol, csak a labdák...

ITT OLVASHATÓ