Szerző: AVAR JÁNOS
2020.12.05.
Nyílt puccskísérletig jutott Donald Trump kapálózása választási vereségének elfogadása ellen; megpróbálta rávenni a kulcsállamok republikánus törvényhozóit a szavazási eredmény elutasítására, s vele saját elektori lista állítására. Ezzel páratlan alkotmányos válságba sodorta volna országát, ám nem ő az első és utolsó nacionalista vezér, aki reggeltől estig a nemzeti érdekről papol, miközben csakis a saját érdekével törődik. Trump ráadásul e puccskísérletét is kétbalkezesen, bohócként viselkedő embereivel adta elő. Ekként nemcsak a választásokat vesztette el, hanem sikerült magát tökéletesen lejáratnia, szinte naponta elszenvedve újabb jogi és politikai kudarcokat. Az önmagát örök győztesnek képzelő és a vesztes jelzőtől rettegő Trump halmozta fiaskóit. Az egész politikáját a fake news-ra, a hamis hírekre építő – és az igaziakat hamisnak minősítő – Trump stílszerűen a legnagyobb kacsával, a választások csalásnak nyilvánításával próbált vesztes csatája győztesévé válni.
Pedig már tavasz óta készült a puccsra, hiszen mi másnak nevezhetnénk próbálkozást az elektorok elorzására: azok minden államban az ott szavazattöbbséget szerző elnökjelöltnek járnak. S a helyi törvényhozás csak akkor állíthat más elektori listát, ha a polgárok szavazása „kudarcot” vall. Mivel a koronavírus-járvány elhatalmasodásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Trump képtelen kezelni azt, és ekként nőni kezdett demokrata kihívójának előnye, a helyzet és hajlama egyaránt ennek a – soha elő nem fordult – „kudarcnak” a kreálására ösztönözte. Elkezdett beszélni a „biztosra vett” demokrata csalásról. Hiszen a magát örök győztesnek képzelő Trump mindig csalásról lamentált, ha vesztett. Amikor a 2016-os republikánus vetélkedésben Iowában váratlanul lemaradt Cruz szenátor mögött, tüstént „csalást” kiáltott. Aztán ősszel azt emlegette, hogy Hillary Clinton csak csalással győzheti őt le, s ezért sem volt hajlandó előre elfogadni az elnökválasztás eredményét. S amikor azon váratlanul elektori győzelmet aratott (történetesen pont 306-232 arányban, ahogyan most vele szemben Joe Biden), képtelen volt belenyugodni Clinton hárommilliós szavazattöbbségébe, s elnökként vizsgálatot indított, persze hiába. Ám ezúttal többről van szó, mint alaptalan vádaskodásról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.