NÉPSZAVASzerző: HARGITAI MIKLÓS2020.12.26.
...Lehetetlennek tűnik, de azért van minden évben karácsony, hogy újra és újra emlékeztessen rá: semmi sem lehetetlen. Nagyon is lehetséges, hogy felhívd az apádat, és azt mondd neki: bocsáss meg; akkor is – akkor a leginkább –, ha nem neki volt igaza. Mint ahogyan az is, hogy elmenj a gyerekkori barátodhoz, akivel az utóbbi években már csak vitatkoztatok, és bocsánatot kérj tőle – sokkal könnyebb lesz, mint gondolnád, mert ő is ugyanazt a megkönnyebbülést (és közben ugyanazt a szégyent) fogja érezni, amit te. És neked is meg kell bocsátanod. A túloldali törzskommentelőnek, aki mindig odakommentelt a posztjaid alá egy másik igazságot. A bemondónak, aki akkor is hazudott, amikor kérdezett. A tulajdonosnak, aki elárult és eladott. A kollégának, aki jelentett rólad (igen; el sem tudod képzelni, hogy mennyi megbocsátanivaló lesz: ócska, régi dolgok, amiket egyszer már megbocsátottál és elfelejtettél, és újabbak, olyanok is, amik csak tegnap történtek, vagy még ezután fognak majd megtörténni, de ugyanolyan hitványak, mint a régiek). Az embernek, aki a helyeden ült, és aki miatt nem futottad be azt a pályát, amit egyébként befuthattál volna, meg magadnak, amiért elfoglaltad a helyet mások elől. A kicsiknek, akiknek csak a tétlenséget vetheted a szemükre, vagy még azt sem, mert az ellenállással sem jutottak volna többre, mint a beletörődéssel. A sokaknak, akik felemelhették volna a szavukat, de kényelemből, gyávaságból vagy megszokásból inkább a rosszat akaró többség mellé álltak. És a hatalmasoknak, akik megkapták a kegyelem ajándékát – a keresztény hit szerint: a meg nem érdemelt jóindulatot az Istentől –, ami minden ezer esztendőben legfeljebb egyszer adatik meg, hogy szakadatlanul, semmilyen más hatalomtól nem háborgatva tehették volna a jót, de helyette egyik égbekiáltó bűnt a másik után követték el, az özvegyek és az árvák sanyargatásától a munkások megszolgált bérének visszatartásáig. Nekik is meg kell bocsátanod, sőt, nekik csak igazán (mert ők vétették a legnagyobbat ellened), és nagylelkűen, előre a győzőknek is, arra az esetre, ha nem lennének jobbak a legyőzötteknél. És ha tényleg, szívből megbocsátottál, akkor egy pillanatra átélheted, amit az első karácsonykor az Isten érezhetett: az elengedés teremtő energiáját; azt, hogy a bocsánat, amit adsz és kérsz, egy új világot teremt – kipróbálhatod; kolléga lehetsz, társ az alkotásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.