JELENSzerző: CEGLÉDI ZOLTÁN2020.12.03.
2009-ben már megtanulhattuk, mire vezet, ha szélsőjobboldali pártot „megsemmisítő ignoranciával”, meg gumikesztyűs eltartással büntet a baloldali-liberális nyilvánosság. Agyonnyeri magát. A 11 évvel ezelőtti EP-választás valódi győztese a Jobbik volt, amely az előzetesen „mért” számok többszörösét hozta szavazatban. 2009 januárjában csak 1, májusban is alig 3-4 százalékra adták, ehhez képest ért el 14,77 százalékot. Gyorsan ideteszem a slusszpoént is, tíz évvel később, a tavalyi EP-n fordított irányú volt a meglepődés. A cukiságkampányon túlesett, Spinoza-házban átszellőztetett, belvárosilag megmárkázott Jobbiknak még az utolsó körben is 9-13 százalék közt jósoltak. A vége 6,34 lett. Eközben a Mi Hazánk 3,29 százalékon debütált.
Becsapja magát, aki azt hiszi, hogy a darálós párt nem létezik, pláne, hogy nem veszélyes az ellenzékre.
Ó, dehogynem. Brutális méretű fogadókészség van arra, amit és ahogy a Mi Hazánk tesz. És nem, nem azért, mert „a magyarok ilyenek”, hanem mert a létező pártalakulatok kevéssé hajlandóak elmondani, hogy ez rossz, és hogy ők nem ilyenek.
Orbán pártjának már jó huszonkét éve egyszerre esély és veszély a fogócska a széljobbal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.