BARANYI FERENC: HA LESZ MÉG ARCUK, AKKOR CSÓKOLTATOM ŐKET

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2020.12.26.

Több mint nyolc évtizedes élettapasztalat, több mint nyolcvan kötet, versek, műfordítások, zenés színpadi művek, operák, tévéműsorok, rádióműsorok külföldön megjelent kötetek, róla és a munkáiról szóló könyvek, majd’ negyven díj, köztük a József Attila-, az Ada Negri- és a Kossuth-díj. Dióhéjban ez Baranyi Ferenc. Ám valójában ennél jóval több! Mert ő maga a humánum, a kultúra, a költészet, az emberség. Bizonyíték erre, hogy a Facebookon mindennap egyre több verse tűnik fel, alattuk hálás kommentekkel arról, hogy a versei egy-egy nehéz helyzetben milyen sokat segítettek. Arról, hogy változtathat-e a költő bármin is, és ment-e előbbre a világ a versek által, Baranyi Ferenccel beszélgettünk.

– Ebben az egyre gépimádóbb, a mesterséges intelligenciára fókuszáló világban szinte nincs olyan nap, hogy ha valaki kinyitja a Facebookot, ne találkozna egy olyan Baranyi Ferenc verssel, amelyik az igazságtalanságra, vagy valamilyen sorskérdésre válaszol. Hogyan érinti ez önt?

– Én ugyan nem találkozom velük, mert nincs számítógépem, és továbbra is az NDK gyártmányú Erika írógépemen, vagy kézzel írok, ha írok, de egyre több embertől hallom, hogy „annyi versed kereng a Facebookon”. Ez kicsit visszahozza az alkotókedvemet. Pedig kezdett eltűnni belőlem, mert Popper Péter szavaival élve, egyre inkább úgy éreztem, hogy ebben a kétségbeejtő, színtelen, érzéketlen, pénzimádó és áhítat nélküli korszakban már nincs kedvem élni, és isten mentsen, hogy legyen reinkarnáció, mert már nincs kedvem visszajönni se egy ilyen szarrá ment világba. Így nem sok értelmét láttam már verset írni. Mivel pedig az irodalmi életben is régóta a tiporva érvényesülők agresszív köre köré szervezett szép új világban élünk, már a tülekedésben sincs kedvem részt venni. Már azon voltam, hogy szépen a pályáról is lelépek. De, amikor azt hallom, hogy valamiféle új reneszánsza van a költészetnek, a költészetemnek, és ezt olyanok mondják, akiknek igen sokat adok a szavára, akkor úgy érzem, nagyon lecsökkent munkaerővel is kutya kötelességem a pályán maradni. Mert az az igazság, hogy amíg mások bélyeget gyűjtenek, én nyavalyákat, és az időigényes dolog, sok időmet elveszi. De ha képes vagyok akár csak két épkézláb sort is létrehozni, akkor nekem dolgozni kell...

ITT OLVASHATÓ