ALFÖLDI RÓBERT NEM VEZETNE ÚJRA ÁLLAMI VÁLLALATOT - VALAMIT MÉGISCSAK SZÁMÍT, MI MEGY A SZÍNPADON

JELEN
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2020.12.23.

LASSAN NYOLC ÉV TELT EL AZÓTA, HOGY ALFÖLDI RÓBERT MÁR NEM VEZETI A NEMZETI SZÍNHÁZAT, AMIRE NEM IS VÁGYIK TÖBBÉ, VISZONT ELÉGTÉTELKÉNT ÉLI MEG, HOGY AZÓTA IS MENNYIT EMLEGETIK AZT AZ IDŐSZAKOT VELE KAPCSOLATBAN. A LEGÚJABBAN AZ ÁTRIUMBAN A MEPHISTO FŐSZEREPÉRE KÉSZÜLŐ SZÍNÉSSZEL, RENDEZŐVEL A MEGOSZTOTTSÁGRÓL, A KÉPMUTATÁS ÉS A HAZUGSÁG EREJÉRŐL, VALAMINT A NORMÁLIS HANGOK RITKA ÉLMÉNYÉRŐL BESZÉLGETTÜNK.

Első rendezése, a Trisztán és Izolda bemutatója huszonöt évvel ezelőtt volt a Pesti Színházban. Van bármilyen viszonya az ilyen évfordulókhoz?

Nem is tudtam volna megmondani, mikor volt, nem foglalkozom vele, ahogyan az életkor változásával sem. Nem évszámokhoz kötöm az eseményeket. Az is távol áll tőlem, hogy nekiüljek összegezni egy időszakot.

Pedig az lehet az ember benyomása önről, hogy tudatosan építi a pályáját, a fiatal színész először rendezni kezdett, aztán színházvezetésre pályázott, majd elnyerte a Nemzeti igazgatói székét.

Az én foglalkozásom olyan, hogy sajnos vagy nem sajnos, nem lehet tudatosan építeni, hiszen nem tőlem függ. Ami tudatos építkezésnek tűnhet az az, hogy éltem a lehetőségeimmel, meg hogy időről időre a pálya kicsit nagyobb szelete kezdett érdekelni...

ITT OLVASHATÓ