2020. december 22., kedd

A KAPITALIZMUS KONZERVATÍV APOLÓGIÁJA

1000 LEÜTÉS
Szerző: HaFr
2020.12.22.


Magyarországon — miként az utóbbi tíz év mutatja — a demokrácia etikája és politikai kultúrája a legkevésbé sem magától értetődő értékek. Ezek után nem meglepő, hogy az intézményrendszere romokban. De legalább ennyire nem magától értetődő érték a kapitalizmus és a kapitalizmust is sikeressé tevő alapvető emberi képességek kiművelése. Ami a maga nemében még csodálatra méltóbb — mert merőben irracionális — döntés. A kettő együtt meg agyhalál.


A kapitalizmus (=piacgazdaság) alapélménye ott, ahol működik, az, hogy az
emberek kifejlesztik a tehetségüket valamilyen — lehetőleg olyan — irányban, hogy a tehetség produktumaiért más emberek végül pénzt áldozzanak; és ha így történik, az egyszerre jelent megélhetést és önmegvalósítást a tehetség gazdájának. Akármennyire hangzik didaktikusnak ez a felfogás, ott, ahol a kapitalizmus működik, sokkal nagyobb számban vannak emberek, akiknek megadatik ez az élmény, mint ott, ahol a kapitalizmus helyett organikus banánköztársaságok, destruktív illiberális államok (kleptokráciák) és egyéb extraktív, ember- és népellenes rezsimek verik a tamtamdobot.

Miközben nem kell túl hosszan magyarázni, hogy minél nagyobb piacképes tehetség sűrűsödik egy országban (ami feltételezi a közoktatás, az innováció, a legalább minimális szociális- és a maximális jogbiztonság, a konszenzusos normatisztelet, a politikai hatalommegosztás, a hatékony információközvetítés stb. rendszereit), annál gazdagabb az adott ország, továbbra is túl sokan vannak Magyarországon, akik az itt zárójelben felsorolt feltételeket kiválthatónak gondolják — például nemzeti vágyálmokkal, ravaszkodással, sértődött elvárásokkal, mások pénzének antikapitalista igazságérzetük szerinti újraosztásával, cinizmussal (“ja, kisapám, a kapitalizmus”) meg a jó ég tudja, mivel.

Holott a képlet elég jól átlátható. Két változóból áll mindössze:

1. Minél magasabban képzett az átlagember, annál értékesebb munkára képes, ezért ő maga és az így létrehozott összérték révén a nemzet is annál gazdagabb – és a statisztikailag érvényes korreláció szerint boldogabb is — lesz. Az egyik változó tehát a kompetenciák eloszlása és volumene.

2. A kapitalizmuson kívüli minden más koordinációs logika sokkal rosszabb eredményt hoz (a példa számtalan). Ez a másik változó: röviden az igények és a képességek találkozási pontossága, amit a kapitalizmus tesz a legjobban lehetővé. Ez nem jelenti azt, hogy a rendszer ne lenne folyamatosan javítható. De más dolog a rendszer-ellenesség és a fikciókon alapuló forradalmi szenvedély (ami az előbbiekből következően megalapozatlan, irracionális, röviden: buta meggyőződés) és más a rendszer kritikája és józan javítása...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.