Szerző: PULAY GERGŐ
2020.12.09.
A közelmúlt politikai fejleményei – különösen a nacionalizmus és populizmus megerősödése az EU-csatlakozás után – azt mutatják, hogy a roma integráció liberális, emberi jogi megközelítése nem érte el a tőle remélt eredmények nagy részét.
A fokozódó cigányellenesség és a romák elleni erőszakos támadások a válság egyértelmű jelei. Csak úgy akadályozhatjuk meg, hogy a szélsőjobboldal és a populista vezetők szavazatszerzésre használják a „cigánykérdést”, ha megvizsgáljuk és megértjük a feszültségek eredetét. A további ellenségeskedés szítása helyett alternatív kereteket kell felmutatni.[1]
Habár Nicolae Gheorghe a roma integrációhoz fűzött várakozásokról és ezek kudarcairól beszélt, javaslatai tágabb érvényűek. Mai szemmel azt mondhatjuk, hogy a 2000-es évek végén a posztszocialista társadalmi integráció kudarcairól szóló viták, vagy a nyugatra irányuló kelet-európai migráció körül kialakult államközi konfliktusok egyfajta főpróbáját jelentették annak, amit a 2010-es évek közepétől globális migrációs válságnak nevezünk.
Azóta is a válságok sora és a vészhelyzetek nyelve határozza meg életünket. Jelenünk sajátos időtapasztalata, hogy egyszerre élünk a „felgyorsult változások” korában, miközben ennek ellenkezője is igaz, amit az egy helyben toporgás, körben forgás időtapasztalatával jellemezhetünk.
A mindannyiunk által megélt válságokra, az előttünk álló vagy kívánatosnak tartott társadalmi változásokra vonatkozó nyelv keresése folyik tovább már több mint egy évtizede...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.