Szerző: BÁRTFAI GERGELY
2020.12.06.
„Drogokat hoznak. Bűnözést hoznak. Nemi erőszakot követnek el. És néhányan, feltételezem, jó emberek.” Így szónokolt a Mexikó felől érkező illegális bevándorlókról Donald Trump első elnökválasztási kampányának megnyitóján, 2015-ben. Megadta az alaphangot. Noha tagadja, hogy rasszista volna, de megszólalásaival rendre szavazói törzsgárdája (jellemzően a déli, volt rabszolgatartó államokban élő, alacsony iskolázottságú, fehér férfiak) kedvére tett. Áldozatnak állította be a fehér többséget, rokonszenvvel nyilatkozott felsőbbrendűséget hirdető, militáns csoportokról. Becsmérelte a Black Lives Matter mozgalmat és a fekete sportolókat, akik letérdelve tiltakoztak a rendőri brutalitás ellen. Sértegetett afrikai és latin-amerikai országokat („shithole countries”, szabad fordításban pöcegödörországok vagy szarfészkek). Meghökkentő, hogy az etnikai kisebbségekből sokan mégis Trumpot választották – többen, mint négy éve.
Önzés, macsóság, adók
A Reuters hírügynökség már a választások másnapján közzétette az Edison Research közvélemény-kutatásának eredményét (lásd táblázatunkat). Ebből kiderül, hogy miközben kissé olvadt a hagyományos bázisa, az elnök meglepetésszerűen növelte támogatottságát a fekete férfiak (+6 százalékpont), a fekete nők (+5), a spanyol ajkú férfiak (+4), a spanyol ajkú nők (+5), továbbá az ázsiai és egyéb kisebbségi szavazók (+7) körében. Összességében minden tíz nem fehér választó közül hárman Trumpra voksoltak; ez az arány 2016-ban csak tízből kettő volt. Tehát – fittyet hányva a várakozásnak – olyanokat csábított magához, akik legutóbb Hillary Clintonra voksoltak, vagy el se mentek szavazni. A megdöbbenésből ocsúdó elemzők egy hónapja keresik a magyarázatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.