Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.11.13.
Kellett egy világjárvány, hogy elkészüljön a memoárral, vagy akkor is sikerült volna megírni, ha nem áll le tavasszal az élet – különös tekintettel a zeneiparra és a színházra?
A vírusra még nem számítottunk, mikor belevágtam. A 2018-as Aréna-koncert előtt már készen volt egy kevés szöveg, és azóta folyamatosan írogattam. Apróbb adagokban, ahogy épp jutott rá időm.
Fogalmam sem volt, hogyan kell egy könyvet megírni, a dalszövegekkel is mindig nagyon lassan haladok. Lélekben tehát fel voltam készülve arra is, hogy talán soha nem sikerül befejezni.
Aztán jött a tavaszi karantén, és eldöntöttem, hogy mivel úgyse tudok mást csinálni, erre szánom a kényszerpihenőt. Pár napra rá kiderült, hogy mégis tudok online dolgozni a stúdióval, így aztán párhuzamosan ment a zenélés és az írás. Annál jobb! Annyira belelendültem, hogy túlszaladtam százötven oldallal, mert fogalmam sem volt, hogy kell átszámolni a telefonba, a tabletbe és a laptopba írt szöveget könyvoldalakra. Az sem esett le, hogy az ilyesmivel törődni kell egyáltalán. Végül úgy döntöttünk a kiadóval, hogy 520 oldalnál megállok, kettészedjük az anyagot, így most a második kötet bő harmadával is készen vagyok. Ez a terv szerint jövőre jelenik meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.