PRESSER GÁBOR: A MŰVÉSZ MA IS AZ UTOLSÓ A TÁPLÁLÉKLÁNCBAN

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.11.13.

Fiatalon zenészéletet élsz, legalábbis tombolgatsz. Öregen meg inkább mosolyogsz magadon – mondja Presser Gábor, aki most megjelenő önéletrajzi könyvében azt is felidézi, milyen volt rock and roll zenekart vezetni a szocializmusban, és mennyivel szívesebben ült volna a zongoránál ahelyett, hogy borzasztó hivatalokban ücsörögjön. De vajon zavarja-e, ha mások máshogy emlékeznek, mint ő? Milyennek látja ma a hatalom és a művészet kapcsolatát? Miért nem kommentálja Marton László és Eszenyi Enikő közelmúltbeli ügyeit? És hányadik szülinapjára saccolja, hogy beülhet A padlás Broadway-premierjére? Interjú.

Kellett egy világjárvány, hogy elkészüljön a memoárral, vagy akkor is sikerült volna megírni, ha nem áll le tavasszal az élet – különös tekintettel a zeneiparra és a színházra?

A vírusra még nem számítottunk, mikor belevágtam. A 2018-as Aréna-koncert előtt már készen volt egy kevés szöveg, és azóta folyamatosan írogattam. Apróbb adagokban, ahogy épp jutott rá időm.

Fogalmam sem volt, hogyan kell egy könyvet megírni, a dalszövegekkel is mindig nagyon lassan haladok. Lélekben tehát fel voltam készülve arra is, hogy talán soha nem sikerül befejezni.

Aztán jött a tavaszi karantén, és eldöntöttem, hogy mivel úgyse tudok mást csinálni, erre szánom a kényszerpihenőt. Pár napra rá kiderült, hogy mégis tudok online dolgozni a stúdióval, így aztán párhuzamosan ment a zenélés és az írás. Annál jobb! Annyira belelendültem, hogy túlszaladtam százötven oldallal, mert fogalmam sem volt, hogy kell átszámolni a telefonba, a tabletbe és a laptopba írt szöveget könyvoldalakra. Az sem esett le, hogy az ilyesmivel törődni kell egyáltalán. Végül úgy döntöttünk a kiadóval, hogy 520 oldalnál megállok, kettészedjük az anyagot, így most a második kötet bő harmadával is készen vagyok. Ez a terv szerint jövőre jelenik meg...

ITT OLVASHATÓ