OROSZ RULETTET JÁTSZIK VELÜNK ORBÁN. ÉS MI HAGYJUK

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.11.17.

A címmel tulajdonképpen mindent elmondtam, itt abba is hagyhatnám az írást. De nem egészen. Ez az orosz rulett ugyanis, amit van kegyes folyamatosan játszani velünk a miniszterelnök, eltér a hagyományos, általunk ismerttől. Ott tudniillik – az én ismereteim szerint – a forgó tölténytárban egy golyó van, míg az Orbán által használtban több is. A közös tulajdonságuk, hogy szándéka szerint előbb utóbb eltalál bennünket, míg neki semmi bántódása nem esik.

Az elmúlt tíz év azzal telt ebben a sajátos orosz rulettes játékban, hogy folyamatosan igyekezett megfosztani bennünket a jogainktól, lépésről-lépésre építette le a szabadságunkat, demokráciának hazudva a lőtérgyakorlatait. Tényleg úgy voltunk vele, mint a felforralt béka; fokozatosan hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy olyan törvényeket gyárt – akár visszamenőleges hatályúakat is –, amelyek bővítik az ő, és szűkítik mások mozgásterét. A mi mozgásterünket. És egy-két alkalomtól eltekintve, mi úgy viselkedtünk, mint akik voltaképpen komfortosan érzik magukat az egyre melegedő vízben, olykor-olykor egy-egy kiugrási kísérlettől eltekintve, szolgai módon viseltük a ránk szabott új rendet.

Tíz év telt el ebből a rezsimből, és hiába hívta fel jó pár elemző a figyelmet rá, hogy merre megyünk, mi felé haladunk, valamint arra, hogy a bebocsátásunk az úri kaszinóba – az unióba – elhibázott lépés volt, mert ha egyszer nincs a szabálykönyvbe leírva, hogy tilos a padlóra köpni, mi oda fogunk köpni. De a nagyok – ott, Európában – félrenéztek, egy-két apróbb ejnye-bejnyén kívül nem csináltak semmit, mert a jogosítványaik – így érezték – ezt nem engedik meg. Pontosan ezt használta ki a mi kormányfőnk; itthon nyugodtan tobzódhatott, pörgethette a tölténytárat, olykor halálos sebet ütve valakin – lásd CEU –, de biztos lehetett benne, hogy a szövetség részéről nem érheti – az üres fenyegetéseken kívül – semmi baj. Orbán ezt időben felismerte, épp úgy, mint a rendszerváltás előtti időkben a pártállam végelgyengülését. Igaz, akkor még liberális elveket, a pártállami diktatúra után demokratikus igényeket megfogalmazva, egészen addig, míg – túl a rendszerváltáson – rá nem jött, hogy ezek a demokratikus játékszabályok az útjában állnak. Illetve mégsem: éppen azokat kihasználva, kifordítva, szabott magára és rendszerére új gúnyát (Alaptörvény)...

ITT OLVASHATÓ