Szerző: Mogorva
2020.11.08.
Karácsony Gergely mondta azt nemrég, hogy „el kell kerülni, hogy a választás csak Orbán Viktorról szóljon“. Ez egy nagyon fontos, nagyon rettenetesen jelentősen megkerülhetetlen, egyben tökéletesen észrevétlenül maradt gondolat volt tőle. Lefordítom magyarra: az, hogy Ne Orbán, az ide kevés volt eddig is, és kevés is lesz. Semmire Nem Lesz Elég, hangsúlyozhatnám ki széles karlendítésekkel csapkodva az asztalt, de éppen nincs asztalom, annyit hangsúlyoztam már.
Bő tíz éve töprengek azon, hogy ha annyit rinyálunk a népképviseletről, akkor miért nem azt csináljuk? Böngészgetjük mindenféle pártok kampánylózungjait ahelyett, hogy komolyan vennénk magunkat, és mi írnánk egy vázlatos kormányprogramot, amit ha nem akar képviselni senki, akkor menjen a levesbe, mert szavazatot más ellenében kapni nem fog. Sírdogálunk, hogy jajjARendszer, és közben azt várjuk, hogy valamelyik párt pont tökéletesen betaláljon a vágyainkba, és közben értetlenkedünk, mert miért nem arra az akármire vágyik mindenki. Aztán meg azért sírdogálunk, mert… Ehh, ezernyi okból sírdogálunk ahelyett, hogy azt mondanánk jó magyarosan, hogy a kutyaúristenit, majd mi megmondjuk, milegyenahogylegyena.
Itt van ez a tetves internet. Fészbúk, meg lájk, meg statisztika helyett kell egy fórum, ahol az érdeklődő népesség összerak egy kormányprogramot, majd létszáma tudatában közli a politikusokkal, hogy erre szavazna X millió ember, másra meg nem, lehet dönteni. A politikus nem hülye, éhen halni nem szeretne, hát vagy felvállalja a képviseletet, vagy még tapsolunk is, mikor elveszik tőle a szót, a fizetését, de még a szolgálati Parkert is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.