Szerző: Határátkelő
2020.11.19.
„Azt már megszoktam, hogy barátokkal, ismerősökkel Németországban inkább vonalas telefonon érintkezünk, mert a lakás(aink)ban szórványosan tapasztalható térerő.
Azzal is kibékültem már, hogy ha vonattal utazom vissza Münchenbe, akkor még Salzburg előtt értesítsem a férjem az érkezésemről, mert utána csak a „nincs szolgáltatás” mondattal szemezhetek a telefonomon.
A „szemem sem rebbent”, amikor a közeli Herrschingbe jártam iskolába, és órán, ha nagyon unatkoztam, esélyem sem volt kicsit a világhálón szörfözni, mert az iskola területén hiányzott a lefedettség.
(Az intézmény már hónapok óta fizette a Vodafone-nak a wifiszolgáltatásért járó számlát, mégsem működött az internet.) Azt viszont nem fogadom el, ha a lakásban megszűnik a „civilizáció”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.