FÜLLENTÉSEK MAGASISKOLÁJA

NÉPSZAVA
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.11.21.

Az egyik hazugság hozza magával a másikat majd a harmadikat, és aztán már nincs megállás. Hazugságból szőtt „óriáskígyó” tekergőzik és csaknem fojtogat a deszkákon a Házassági leckék középhaladóknak2 előadásában, a Centrál Színházban.

Akár az is lehetne a cím, hogy Füllentések magasiskolája. Florian Zeller csaknem szék alá nevettető bohózatának első része, a Házassági leckék középhaladóknak, akkor még csak így, számozás nélkül, ment már vagy százötvenszer, és műsoron is maradt. Stohl András, Kovács Patrícia, Schmied Zoltán és Balsai Móni brillíroznak benne. Most a folytatásban megint övék a színpad, ugyancsak Puskás Tamás rendezésében. Ismét két házaspár leckézteti egymást és a nézőket. Mi elég hamar rájövünk, hogy „keresztbe” csalják egymást, de ők mindvégig nem tudják biztosan. Puhatolóznak, féltékenykednek, elkenődnek, kétségbeesnek, homokba dugják a fejüket, nem akarják hinni, látni, ami napnál is világosabb. 

Komoly baj lehet a házasság intézményével. A Vacsora négyesben előadásában, a Pinceszínházban, ugyancsak egymással jóban lévő két házaspárnak kell rájönnie, szintén békésnek induló estebéd során, hogy a csillagot is lehazudták egymásnak az égről, és hűségről még csak harangozni sem hallottak. A Teljesen idegenek előadásában a Játékszínben, „véletlenül” megint csak vacsora közben kell rájönniük többeknek, hogy az a békésnek tűnő állóvíz, amit a társuk jelentett számukra, valójában izzó és hamarosan kitörő tűzhányó. Lehet persze azt mondani, hogy ezek a darabok helyes, ügyesen megírt csacskaságot, jutalomjátékot jelentenek a színészeknek, könnyed szórakozást a nézőknek. És ez igaz is. De azért lakmuszpapírszerűen jelzésértékűek. Tele vannak kesernyés tapasztalatokkal a sok móka-bóka közepette, a megcsalásból és megcsalatásból adódó fájdalommal, és annak tudatával, hogy bárkinek a lelkébe bele lehet gázolni, akárki könnyedén lóvá tehető. A házasság egyre szétziláltabb intézménye senkit nem véd meg ettől. A szerző most már két részben is figyelmeztet erre bennünket. Felhasználja ehhez a klasszikus francia bohózat, például Feydeau teljes eszköztárát. Csakhogy az egykori mesternél mindig csupán szándék volt a megcsalásra, vagy éppen alaptalannak bizonyult a gyanú, manapság inkább az derül ki, hogy akár még az is igaz lehet, amit a féltékenység miatt gyötrődők el sem tudnak képzelni...

ITT OLVASHATÓ