Szerző: ÉS
2020.11.06.
Picasso hatása Apollinaire-re
I N T E R J Ú
Széky János: Már-már forradalom
K R I T I K A
Rákai Zsuzsanna: Útvesztők és érzékcsalódások
(Il Giardino Armonico, Isabelle Faust, Giovanni Antonini, Zeneakadémia, október 31.)
Noha az embert egy darabig furdalta azért a kíváncsiság, milyenek lehettek volna ezek a versenyművek valamivel nyersebb előadásmódban, el kell ismerni, hogy Isabelle Faust szárnyaló játékához ez a fegyelmezettebb, lekerekítettebb attitűd illett jobban. A szólista így a tutti szakaszokban tökéletesen eggyé válhatott a zenekari szólamokkal, míg a szólórészekben könnyed és elegáns formálással húzhatta alá szólama szerkezeti jelentőségét...
Sinkó István: Szélnél maradandóbb
(Bodóczky István 1943–2020)
Cserhalmi Luca: A cső titka
(Éles Lóránt Rejtett terek című kiállítása november 13-ig látogatható a Parthenón-fríz teremben.)
Stőhr Lóránt: Dédelgetett álomképek
(Dominik Moll: Bestiáda)
A Bestiáda azonban arról szól, hogy az ember vágyai félreértésekre, döntései irracionális mozgatórugókra támaszkodnak, s még gondosan kiszámított cselekedeteit is minduntalan más véletlen események írják felül, így az ellenkezője lesz a végeredmény, mint amit a szereplők erőszakkal vagy szenvedéllyel megpróbáltak elérni. Az én elvész a különös egybeesések és furcsa találkozások esetleges szövevényében...
Csengery Kristóf: Három portré
(Kamarazene nagyteremre. Zeneakadémia, október 28.)
A kamarazenében persze legtöbbször az a szép, hogy nincs főszereplő, pontosabban a főszereplő nem személy, hanem a résztvevők között kialakuló áramkör, az egymásra figyelés, a kommunikáció, a gondolatok közös megformálása, a témák, ritmusok adogatása, szellemi és érzéki labdajáték. A dolog a legvonzóbb esetekben nem valakinek a kiemelkedéséről, a primátusról szól, hanem az előzékenységről, az erőszakmentességről és az egyenlőségről, az energiák összeadódásáról...
Herczog Noémi: Nincs biztos pont
(Pintér Béla: Vérvörös Törtfehér Méregzöld, UP – Újpesti Rendezvénytér)
Gegek, valóságmorzsák akadtak az Anyaszemefényében, de a sztori mégsem tudott 2019 szürreális párlata lenni; az Ascher Tamás Háromszéken és Pintér jelenleg legnépszerűtlenebb előadása, a Jubileumi Beszélgetések már jobban sikerült, sokakkal ellentétben én kedveltem ezeket, volt bennük valami punk és valami igazi. De olyan léptékű víziót, mint az új bemutatóé, nos ilyet rég láttunk Pintértől. Még ha a darab váza – ugyanaz, mint Pintér első nagyobb visszhangot kapott darabjában, a Parasztoperában: az Oidipusz király – itt nem is képez tragikus mélyréteget. Inkább melodramatikus, ahogy a végén sírnak és üvöltenek. Cserébe Pintér ismét bemutatja, hogy a kabaré is lehet szürreális és vérfagyasztó, semmivel sem „alantasabb”, mint a tragédia...
Fáy Miklós: Brahms és az egerek
(Pierre-Laurent Aimard és a Concerto Budapest koncertje – Müpa, október 31.)
Aki viszont idő előtt vállalakozott a nyilvánosságra, nem tudja a darabot, és annyira nem tudja, hogy nem is tudja megmutatni, mit nem tud, nem él a mű, nincsenek alapélmények a különböző tételek alatt, még a karaktereket sem érezni, hogy most higgadt és méltóságos, most viharos, most mély és bensőséges. Most leginkább egyik sem...
Végső Zoltán: Két Jarrett
(Keith Jarrett: Budapest Concert – ECM/Hangvető, 2020)
Mert Jarrett képes odáig és úgy lassulni, hogy a zenét többnek érezzük, mint zenének. Ilyenkor – a kötöttségektől elszakadva – az élet lényegéig, a fontos kérdésekig jutunk el vele, és lépésről lépésre kell rájönnünk, hogy a jazz egyik legnépszerűbb előadójáról alig tudunk valamit, miközben ő mintha mindent tudna rólunk. A Budapest Concert időtlen anyag...
Siba Antal: Boldogan éltek, amíg
(Három hónap jegyesség – TLC)
A részek mindegyikében általánosnak mondhatók a nagy csendjelenetek, ami érthető, mert legtöbbjében nem egyszerűen két ember találkozik, de többnyire két világ. Addig legföljebb televízióban látták a másikat, de szemtől szemben csak most, új ismerősén keresztül. Korábban legföljebb a rácsodálkozás volt, kölcsönösen tudtak a másik világról, de a mostani találkozás után már kezdeniük is kell valamit a helyzettel...
Hermann Veronika: A soha nemsokára elmúlik
Halász Rita: Mély levegő. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 196 oldal, 2999 Ft
Egy országban, ahol a családon belüli erőszak megítélése még mindig nem egyértelmű, ahol a nőjogok nemhogy fejlődőben, de visszaszorulóban vannak, újabban pedig közszereplők könyveket darálnak és Ugandával közös kampányba kezdenek az abortusz ellen, különösen fontos leírni azt, mennyire pusztítóak ezek az elvárások. Maradj csöndben, ne kérdezz, ne legyél feltűnő, ne legyél túl szép, de túl csúnya sem – megannyi nőhöz hasonlóan az elbeszélő is felismeri, hogy egész élete ezek fojtogató szorításában telt, aminek eredményeként pánikrohamot kap. Ezután javasolja az anyja, hogy kezdjen el úszni, ami talán segít azon, hogy állandóan úgy érzi, hogy nem tud levegőt venni.
A regény legfontosabb motívuma – paratextusaiból is kikövetkeztethetően – a levegő, pontosabban: a fuldoklás és a levegővétel ellentéte. Utalásokból kiderül, hogy Vera akkor költözött el véglegesen Pétertől, amikor fojtogatni kezdte. A csúcsjelenetként is olvasható válóperi tárgyaláson a szorongó, magában továbbra is folyamatosan elbizonytalanodó Vera először szilánkosan, majd egyre összefüggőbben meséli el, hogyan féltette a saját életét is férjétől, aki – ahogyan az a bántalmazó fél esetében tipikus – mindent tagad, sőt, saját magát próbálja meg áldozatként beállítani...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Csillag István: Ex libris
Markó Béla: Egy mondat a szabadságról
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Zoltán Gábor: Szép versek 1944
Tompa Andrea: Haza
ÉS-KVARTETT – Tompa Andrea Haza című regényéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. október 28-án, szerdán – Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb, egy hónap múlva Mécs Anna Kapcsolati hiba című novelláskötetéről lesz szó.
I R O D A L O M
Deres Kornélia: Hipomán
Czifrik Balázs: Helyeden
Czifrik Balázs: Egymásba feszülve
Czifrik Balázs: Gyertya
Czifrik Balázs: Példázat
Czifrik Balázs: Délibáb viharban
Beck Zoltán: a költőnő
vagy képzeld el máshogyan. úgy, hogy a könnyű nyári ruha lekerül erről a nőről, és ahogyan bújik ki belőle, lefelé tolja a vállán, a karjairól inkább lerázza a ruhaujjat, siet, vagy még inkább kapkod, türelmetlensége és zavara egyszerre dolgozik benne, a szoknya alsó része közben odatapad a hülye harisnyához, a ruha nem leomlik, hanem inkább a nő fordul ki belőle, és akkor az alakformáló harisnya alatt ott a csálé bugyi, a ruhától meg a harisnyától is elüt a színe, és csak akkor, csak akkor lép ki ügyetlenül a cipőből, a bal nagyon is kitágult, valószínűleg a külső talpélen jár, ezért aztán abból csak kilép, és a szabad hüvelykjét utána támasztja a jobbos cipő sarkának, hogy attól is megszabaduljon. és az egész mozdulatsor alatt nem szól egyetlen szót sem, mert attól tart, ha megszólal, versben kellene beszélnie, na nem a rímektől tart, szabadverseket ír, de azért a szabadvers mégiscsak más, mint ha csak úgy megszólalna...
Darvasi László: Hallhatatlanok
Erna olvasni kezdett, fél oldal, egy, hirtelen el-elakadt a szava.
Nincsen neve annak az embernek, akiről szól a történet. Milyen lehet az arca, hogyan reszel a beszéde, hogyan mozdul a keze, a lába. Hogy néz ki, szép, csúf, érdekes, nevetséges? Úgy néz ki, mint... Gál tanár? Talán úgy. Néhány papírlap zizeg mindössze. Egy novella csak. Így nevezik ezt, hogy novella. Történet. Aminek, kérem, van csattanója, anélkül nehéz lenne emlékezetessé válnia, csak mert a csattanóra mindig emlékszünk, az olyan, mint egy tréfa hangos poénja. Úgy tartják az okosok, a csattanó az, hogy lezárjuk az életnek ezt kis részletét, bizonyosan zárlat, valószínűleg temetés. Zárjad derengő, kemény gyöngybe az egészet. A csattanó az, hogy a gyöngy a földön koppan. Ami csak elgurul, hm...
Nagy Gerzson: Kényszerlakhely
Nyolcra járok dolgozni, a XI. kerületbe, két laza séta között a négyes villamoson. Veronika a Bank Center irodaházba, a 15‑ös busszal, kilencre. Mégis előttem ébred, hajat kell mosni, sminkelni, fésülködni. Beveszi magát a szűk fürdőszobába. Kopogok, rátapadok az ajtóra, nyomakodom befelé. Legalább pisilni engedj be, kérlelem. Hogyisne, nevet, mint a kismalac a farkast. Hogy aztán bent maradj. Komolyan beszélek, mondom és tovább feszítem az ajtót. Nem vagyok felöltözve, sikoltja. Bedugom a fejem, a tükörből látom, hogy melltartóban van, bugyiban. Törölközőt csavar a felsőtestére. Ha erőszakosabb volnék, könnyedén bejuthatnék. Odabent nem férnénk el másképp, csak ha kitolja a fenekét és szorosan hozzám simul. Nem tehetne mást, ha távol akarna tartani magától...
Németh Ákos: Hecsedlilekvár
De nem most. A vejem dühödten cigarettázik az erkélyen, magasföldszinten élek, de erkély van azért, az unokám a kék kanapén sír, ölében a macska, alszik, dorombol. A macskát a családi dráma nem zavarja, éppolyan nagyúri kéjjel élvezi, ha simogatják hosszú szürke szőrét, mint egyébként. Az unokám kataton módon simogatja, oda se figyelve, ahogy a tibeti szerzetesek az imamalmot görgetik. Egyszer láttam erről egy filmet. A macska örül, dorombol, számára nem különbség, ha simogatják, de bele is sírnak a bundájába közben. A simogatás az csak simogatás...
Littner Zsolt: Tamás
A múltkor a közértben összefutottam Jézus Krisztussal. Úgy nézett ki, mint egy öreg hobó. Mikor elindultam felé, észrevehetett valamit az arcomon, mert csak legyintett. Nem tudom, hogy mitől ismernek fel még mindig. És igazából azt sem tudom, hogy mitől ilyen érdekes ez a dolog. Hát, Jézus Krisztus a közértben, azért mégiscsak. Kézezer éve mindenki róla beszél. Egyébként úgy tudom, hogy 33-ban kivégezték. Ha Ön lenne Jézus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.