Szerző:VOGRONICS ANDRÁS
2020.11.21.
– Sorakozó!
Az ezredes végignézett az emberein, lent voltak az átjáróban. A tíz férfi mintha egy videojátékból lépett volna elő. Egyik sem volt 190 cm-nél alacsonyabb és 100 kg-nál könnyebb, ránézésre olyanok voltak, mint egy elefántcsorda, a szemükben nyoma sem volt a félelemnek, sőt. Látszott a harci tapasztalat, az érzelemmentes, rideg tekintet, igazi terminátorok voltak. Bár a fegyverzetük könnyített volt, így is mintha rajtuk sem lett volna, súlytalannak tűnt rajtuk minden. Ezek a harci kutyák válogatott gyilkológépek voltak a miniszterelnök közvetlen személyi hadseregéből. Egytől egyig zsoldosok, akik pénzért bármit megtesznek a megbízójuknak. Végigsétált a sorfal előtt, és egyesével végigmérte a hústornyokat. Rámutatott egy szakállas, 40 év körüli katonára:
– Maga lépjen ki!
Továbbsétált, mint aki a lóvásáron méregeti a csődöröket, hogy melyik a legéletrevalóbb a ménesben. Majd megállt egy kopasz, szintén szakállas, szikár, baseball sapkás katona előtt:
– És maga! Maga lesz az „kettes”, maga a „hármas”! Maguk lesznek a hátvédeim. Most átmegyünk együtt az Erődbe, ott rendezkedünk be, és az egység többi tagja pedig készenlétben várja a parancsomat. A nagy frekvenciás műholdat használjuk, csak a mi adásunkat szórja, nem lehet meghackelni; koordináták, streamek, mindent ott csinálunk. Ha bármiről tudomást szereznek az ellenállók, akkor a tégla csak itt lehet köztük, úgyhogy ajánlom, hogy mindenki tartsa magát szabályokhoz.
– Kettes! Hol szolgált?
-Igenis, ezredes! Az orosz Föderális Drogellenőrzési Szervezet katonája voltam a Szpecnaznál tíz évig. (A Szpecnaz elsődleges feladata, hogy a frontvonal mögé, ellenséges területre jutva fontos logisztikai eszközöket szabotáljanak, vezetőket öljenek meg, célzott támadással bénítsák az ellenség harci képességeit.)
– Ez igen! Rangja?
– Szakaszvezető, uram!
– Szép pályafutás, gratulálok! És maga, hármas?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.