Szerző. VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2020.11.08.
Próbálok emlékezni a négy év előtti rettenetes éjszakára. Újraolvasom, amit akkor írtam. (1992 óta mindig írtam, többször a helyszínről.) CNN-t néztem, The New York Timest olvastam, eszembe sem jutott, hogy Trump megnyerheti, pedig 2016-ban a „nagy októberi cucc” az aktuális FBI-igazgató, James Comey vizsgálat-újraindítási indítványa volt Hillary Clinton 30 ezer kiszivárgott e-mailje ügyében. (A WikiLeaks szivárogtatott, bizonyosan orosz megbízatásból.) Clintonova már rég nem tartozott a személyes kedvenceim közé, de hát ilyen az ember; a férje által fémjelzett korszak (1993–2001) pozitív időszak volt, különösen az eleje, szegény Fukuyama későbbről nézve elég nevetségesen belevizionálta még a kanti örök békét is, talán nem kellett volna, ismerve az antropológiai leglényeget. (Sárkányfogvetemény.) Mikor hozzáláttam annak az írásnak négy év előtt keddről szerdára virradólag, eleinte csak kis bizsergés volt bennem, ez duzzadt sötét felleggé, ahogy egyre fagyott le a mosoly Wolf Blitzer, John King és Anderson Cooper műsorvezetők fejéről, ahogy egyre reálisabb fenyegetéssé vált, hogy egy gyakorló szociopata fogja hamarosan elfoglalni az Ovális Irodát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.