Szerző: SÁNDOR ZSUZSA
2020.11.30.
– Megütötte a fülemet, mikor a telefonban azt mondta, „Megyek a kútra vízért.” Miért, talán nem folyik a víz a házában?
– Lassan két hete már van vizem, de előtte huszonhárom évig nem volt. Pilisborosjenőn lakom az erdőben, nagyon drága lett volna ide bekötni a vizet, öt millió forintba került volna, amikor építettem a házat. Erre már nem maradt pénzem. A faluban van egy kút, onnan hordtam kannákban a vizet. Most azonban egy segítőkész ember megelőlegezte nekem a víz bevezetésének árát. Szenzációs érzés, hogy kinyitom a csapot, és már nem csak a levegő jön belőle. Ezen gondolkodtam valamelyik éjjel, hogy mindenért mennyire meg kell küzdeni: én nem adtam föl, nem költöztem el innen, és lám, ennyi év után már a kádamban is meg tudok fürödni.
– Ezt komolyan mondja? Eddig mosakodni sem tudott otthon?
– Forraltam a vizet a gáztűzhelyen és kannából öntöttem a lavórba. Gáz és villany sem volt mindig: néha nem volt pénzem befizetni a számlát, de többnyire inkább csak elfelejtettem, és kikapcsolták a szolgáltatást. Ha nincs víz, annak a következményei is kellemetlenek. A szennyes ruhát a városi mosodákba hordtam, és mosogatni is nehézkes úgy, hogy kannából kell öntögetni. Rengeteg időt elvitt, és a főzés is macerás volt. Bár most éppen azt tervezem, hogy lekapcsolom a gáztűzhelyet, tüzet gyújtok a sparheltben és így fogok főzni. Sokszor eszembe jut, hogy gyerekkoromban az anyám milyen fantasztikus palacsintákat sütött a sparheltben. Később gyakran jártam Pápához közel egy kis faluba. Még volt feleségem, és ott lakott az édesanyja. A mama nagyszerű asszony volt. Forgattam egy filmet Álombalzsam címmel, amelynek ő lett a főszereplője. A mama is tüzet rakott, azon sütötte a palacsintát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.