A KOLLÉGIUMOKRÓL … ÉS ERRŐL AZ EGÉSZRŐL!

JELEN
Szerző: SINGER JÁNOS
2020.11.27.

AMIKOR AZ OKTATÁS PROBLÉMÁIRÓL ESIK SZÓ, SZINTE SOSEM KERÜL ELŐ A KOLLÉGIUMOK ÜGYE. ERRE AZ INTÉZMÉNYRE MINDENKI ÚGY TEKINT MINT A LAKÓHELYÜKTŐL TÁVOL TANULÓ DIÁKOK KÉNYSZERŰ SZÁLLÁSHELYÉRE. A KÖZTUDATBAN A KOLLÉGIUM EGY LELKETLEN, KICSIT VAGY NAGYON LEPUKKANT TÖMEGSZÁLLÁS, AHOL AZOK A FIATALOK LAKNAK, AKIKNEK NINCS PÉNZÜK ALBÉRLETRE. VALÓJÁBAN A KOLLÉGIUM EGY LEHETŐSÉG. EGY LEHETŐSÉG A KÖZÖSSÉGÉPÍTÉSRE ÉS A KORSZERŰ PEDAGÓGIA ALKALMAZÁSÁRA. EZ A LEHETŐSÉG AZONBAN ELVESZIK A MAGYAR VALÓSÁGBAN.

A középiskolás kollégiumok azért szükségesek, mert a városi iskolákba vidéki gyerekek is járnak, sokan olyan távolságból, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen naponta bejárni. Sokáig úgy tekintettek ezekre az intézményekre, mint a közoktatási intézményrendszer szükséges, de kicsit szégyellt kiszolgáló egységére, amelynek egyetlen funkciója a gyerekmegőrzés. Biztosítson étkezést, és legyen hol aludni. Az ott dolgozó tanárok leginkább átmeneti állomásnak tekintették, amíg „rendes” középiskolai állást kapnak. A középiskolai tanárok pedig lesajnálták az ott dolgozókat, akiket nem tekintettek partnernek.

A rendszerváltás után a kollégiumi szakma attól félt, hogy meg is szüntethetik akár az egész hálózatot. Egyrészt azért, mert az önkormányzatok nem voltak érdekeltek a fenntartásukban, hiszen nem a helyiek gyerekei lettek kollégisták, másrészt az oktatási kormányzat sem tekintette ezt szakmailag komolyan vehető intézménynek. Végül megalkották a kollégiumi nevelés országos alapprogramját, amelybe bekerült például a kötelező tematikus foglalkozások rendszere is. E szerint a kollégiumokban is órákat kell tartaniuk a nevelőtanároknak. Vagyis, gondolhatták az illetékesek, az az igazi pedagógusi munka, ha a tanár órát tart az iskolából délután hazatérő diákoknak. Ha csak úgy beszélget velük, az már nem is tanári munka...

ITT OLVASHATÓ