A GYŰLÖLETKRÁTER VONZÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2020.11.08.

Ifjúkorom kedves könyvében – Verne: 80 nap alatt a Föld körül – a világutazókat San Franciscóba érkezve verekedés és lövöldözés zaja fogadja. Mi ez a felfordulás? – érdeklődött Mr. Fogg. „Választásra készülődnek” – hangzik a felelet. „Nyilván vezérkari főnököt választanak” – találgatta Fogg. „Dehogy uram, békebírót!” – hangzott a „megnyugtató” válasz. A választásokra készülő USA napjainkban szinte egy – még fegyvertelen – polgárháború tüneteit mutatja. Mérgezett levelet küldenek az elnöknek, és a Legfelső Bíróság új tagjának megválasztása „élet-halál” küzdelemmé vált. A szembenálló csoportok félkatonai szervezetei már az „elcsalt” választást követő lázadásra készülnek. Mindkét oldal attól tart, hogy saját jelöltjük győzelmét a „másik oldal” nem fogadja el, és az alkotmányos krízisre vezet.

Világunk egyre kiszámíthatatlanabb. Még el sem vonult a legutóbbi válság, már felbukkant a következő. A növekvő bizonytalanság megroppantja a társadalmi stabilitást. Az átláthatatlan események hullámai dühödt reakciót váltanak ki a polgárokból, és irracionális viselkedésre késztetik a politikusokat. Az erősödő tanácstalanságot tükrözi a „nagy európai válás” – a Brexit – véget érni nem akaró folyamata is. A legtöbb országban egymásnak feszülő pártok, egymást kiszorítani igyekvő elitek, szót érteni nem akaró polgárok csapnak össze. Mindenki csak mondja a magáét, nem válogatva a szavakban, és láthatóan nem kíváncsian arra, mit gondol a másik. Vajon ez véletlen pechsorozat, vagy elkerülhetetlen szükségszerűség idézi elő a csillapíthatatlannak tűnő zavarokat? Erre a kérdésre kerestek választ a kutatók az amerikai politikai élet polarizálódásának folyamatát elemezve. (Moore-Berg, et al. 2020, Exaggerated metaperceptions predict intergroup hostility between Americal political partisans.)

A vizsgálat a szembeállás erősödésének megállíthatatlannak látszó trendjét azonosította. A folyamat kezdetén, a békés hétköznapokban gyakran fel sem tűnik az evolúció által kiformált, egykor előnyünkre szolgáló viselkedésünk – az idegeneket hajlamosak vagyunk gyanakodva szemlélni – hátrányos vonása. Az élet nyugodt körülményei között a sztereotípiák okozta elfogultság általában veszélytelen. Amikor azonban az emberek szembenálló csoportok tagjaiként tekintenek egymásra, az előítéletek mind negatívabban befolyásolják a kapcsolatokat. A kutatók a versengő csoportokban az egymásról kialakuló negatív vélemények dinamikáját elemezve rájöttek, ezt alapvetően átformálja az ún. metapercepció: az egyénben kialakuló érzés, milyen véleményt alkot róla a másik csoport. A metapercepció pedig – mutattak rá a kutatók – nem passzívan tükrözi, hanem felnagyítja és a valóságosnál negatívabbnak tünteti fel más csoportok nézeteit.

Ezt az eleve negatív irányban torzult érzést még inkább erősíti a saját csoporton belüli kommunikáció: akiket ismerünk, mind azt mondják vissza, amit hallani akarunk. Ezt a negativitást azután még tovább fokozza a szociális média – Facebook, Instagram, WhatsApp stb. – sajátos működése...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/45. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/45. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)