VÁLSÁGOK BUKTATJÁK MEG A KORMÁNYT

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.10.18.

Az Orbán-kormány nagyon gyorsan a nevére vette 2010-ben a válság megoldását, és ezzel párhuzamosan – noha az egész világon végigsöpört a bankkrach – nem okozott gondot neki, hogy Gyurcsányra és Bajnaira kenje a hazai krízist, és elvegye Bajnaitól a krízissel szemben tett eredményes lépéseket. Sőt, az sem okozott semmi problémát, hogy hozzálásson a nagyszabású lopásokhoz. Elsőként a nyugdíjra gyűjtött pénzeket vette el – következmények nélkül. Ami úgy értendő: a társadalom, és a vesztesek is viszonylag simán belenyugodtak a hatalom megkérdőjelezhetetlen erejébe, mintegy utat nyitva a rezsim további garázdálkodásainak.

Nyugodtan mondhatjuk: az Orbán-kormánynak, így magának a miniszterelnöknek is tíz éven át tartó töretlen szerencséje volt; jól alakultak a világgazdaság dolgai, egyre inkább pénzbőség uralta a piacot, itthon pedig szinte tökéletesen szétesett az ellenzék, tehát nem akadt politikai rivális, a civil társadalom pedig olyannyira nem épült ki a rendszerváltás óta sem, hogy valódi ellenerőt nem tudott képezni, ellenállást pedig még annyira sem. Az olykori tüntetéseket viszonylag hamar maga alá tudta gyűrni a kabinet. Előfordult ugyan, hogy engednie kellett, de ez olyan ritka volt, mint a fehér holló. Az internet-adó elleni százezres demonstráció megtanította nekik, hogy az ilyesmivel – a diákok összességét érintő hátrányos döntéssel – óvatosan kell bánni, és azt is, hogy mielőtt bármit lépnek, meg kell osztani az érintett rétegeket. Nem elég például megkettőzni a szakszervezeteket, megnyirbálni a létező jogosítványaikat, lehetőleg a „túloldalon” maradt érdekképviselők – pártok – soraiba is be kell építeni Fideszt szolgáló embereket. Így aztán tényleg marginálissá tették a szembeszegülők csoportjait, miközben akadálytalanul haladhattak előre a fékek és ellensúlyok lebontásában, írhattak saját alaptörvényt az Alkotmány helyett, majd módosítgathatták azt, a pillanatnyi érdekeik szerint, vehettek birtokba mindent, amire csak szemet vetettek. A maguk alá gyűrt média segítségével információhiányossá tették a társadalmat, és ha baj mutatkozott, a választási törvényt is saját képükre formálták.

Mindez együttesen hozta, hogy kitartott a szerencséjük tíz éven át. Pontosabban a kilencedik évre már nem tudtak kellő módon felkészülni; a fővárosi, valamit jó pár megyei jogú város polgárait nem tudták megtéveszteni; nekik jutott már elég tudás ahhoz, hogy átlássák a rendszer lényegét. Ami abból is következik, hogy – Orbán ebbéli alulképzettsége okán – a közösségi médiában a másodhegedűs szerepére kényszerültek; ezt a teret az ellenzéki gondolkodás uralta el, amire a kormánynak nem volt megfelelő válasza. (Nem véletlen, most igyekeznek itt is változtatni; a borsodi jelölt már majd’ hatmillió forintot költött a Facebookra, nem is eredménytelenül.)...

ITT OLVASHATÓ