VÁLHAT-E KERTÉSZ IMRÉBŐL A JOBBOLDAL ÚJ HŐSE?

NÉPSZAVA
Szerző: BÁRTFAI GERGELY
2020.10.25.

Kinevezhető-e a Sorstalanság szerzője a Nyirő Józsefet, Tormay Cécile-t, Wass Albertet ajnározó, habzó szájjal sorosozó magyar jobboldal hősévé? A feloldhatatlannak látszó ellentmondás másfél évszázados hagyományt követ. A mindenkori hatalom viszonyát a zsidósághoz, illetve az antiszemitizmushoz gyakran alakította a napi érdekek, sanda hátsó szándék – a kiegyezés óta.

„Az antiszemitizmus szennyes lelkek gyilkossággá fajuló szórakozása” – idézte Orbán Viktor miniszterelnök az egyetlen Nobel-díjas magyar írót a Kertész Imre Intézet budapesti székházának avatóünnepségén, két hete. Beszédében felidézte azokat a „nem túl színvonalas vitákat”, amelyeket „a jobboldal, annak a radikálisabb része” kezdett Kertész világraszóló elismerése után. Kiemelte az író „migrációellenességét”, de azt a passzust már nem idézte hallgatóságának „A végső kocsma” című műből, miszerint a tömeges muzulmán bevándorlás fő veszélye, hogy utat nyit az új diktatúrák előtt Európában. (Pótoljuk e mulasztást: „Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják majd fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket.”) 

E hasábokon többször leírtuk: Orbán Viktor nem antiszemita. Elvek híján aktuális nézeteit pillanatnyi politikai előnyök reményében váltogatja, mint más a zokniját. A Liberális Internacionálé egykori alelnökéből így lett illiberális – újabban libernyákozó – nacionalista, Soros-ösztöndíjasból a sátáni Soros-összeesküvés prófétája. Kertész Imre méltatása szintén aktuális haszonnal kecsegtette a szerencsi időközi választás előtti napon: a baloldali szavazókat igyekezett elriasztani az ellenzék közös, jobbikos jelöltjének támogatásától. 

Saját pártjának és holdudvarának pőre vagy alig burkolt zsidózásai ellen nem volt kifogása a hosszú évek során, pedig Bayer Zsolt, Takaró Mihály, Döbrentei Kornél, Raffay Ernő adott rá okot bőven. Ez a szégyenletes kettősség azonban nem új találmány. A kiegyezés óta mindhárom tartósan berendezkedő politikai rendszer – a dualista, a Horthyról elnevezett és az államszocialista – produkált hasonló ellentmondásokat; a zsidósághoz való viszonyt, a zsidóellenességet gyakran állította alantas célok szolgálatába. Csupán néhány példát villantunk fel, az elemzés igénye nélkül...

ITT OLVASHATÓ