Szerző: PETRI GYÖRGY
2020.10.23.
Az idei költészet napját szigorú karanténban töltöttük, ekkor is elsőként Petri György versével indítottuk el a Klubrádió honlapján rovatunkat. Ma, az 1956-os forradalom évfordulóján ismét Petri egyik ikonikus versét hallgathatják meg, ezúttal Csépai Eszter színművésznő felolvasásában. A verset a színésznő Belső közlés című zenés irodalmi műsorunk kortárs és klasszikus költők verseit felvonultató adásában olvasta föl az idei év elején.
Minden jel szerint különösen fontos felidéznünk Petri ’56-olvasatát ma, amikor a pirosbetűs nap nem a történelmi eseményről, hanem főként aktuálpolitikáról szól, és amikor a Kelet és Nyugat közötti választásnak mutatják be azt az ’56-os forradalmat, amely hitet tett a köztulajdon mellett, és a kapitalizmust éppúgy a valós politikai szabadság akadályának tekintette, mint a szovjet elnyomást. Az 1956-os felkelők legfőbb vívmányukkal, a munkástanácsok világon egyedülálló intézményével olyan politikai intézményrendszer mellett tettek hitet, amelynek gyakorlata jószerével ismeretlen a tömegtársadalmak korában, és amely lehetővé tette – mint ahogy Petri egy másik versében fogalmaz –, hogy Nagy Imre megmutassa, „igenis lehet erkölcsösen politizálni”. A mától a honlapunkon is meghallgatható versben Petri – nem utolsósorban a költészete rá jellemző szikár formanyelvével is – a ma uralkodó vulgarizált emlékezetkulrúra helyett ezt a páratlan képződményt, illetve a cselekvéseikkel a valóságot erősítő Nagy Imrét és Angyal Istvánt emeli a középpontba. Petri versére rezonál ifjúkori legjobb barátja, Kornis Mihály 1956 és 57 vagyok című új felolvasása is, melyet mától szintén elérhetnek a honlapunkon.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Címlapi kép: Dave Silverstone/Flickr.com
A vers eredeti írott változata:
A kis októberi forradalom 24. évfordulójára
Egy icipicit igazítottak a világon
Imre bácsiék, Pista bácsiék.
Fölakasztották, bekasztlizták őket.
Mátyás bácsi és Ernő bácsi
megpucolt Moszkvába. (Másokról ne történjék említés.)
Azután eljött János pap országa.
„Sose halunk meg!”
Három- és harmincezer
közöttire becsülik
az itt tartózkodó és a betolakodott
hullák együttes számát.
Nehéz ennek
utánaszámolni utólag.
A valóság nem számol önmagával.
Elszámolja magát? Vagy leszámol?
Meg se tanult számolni,
elhúzták negyedikben
ezt az egységes és megbonthatatlant.
Két számot mondok:
56
68
Összeadhatjátok, kivonhatjátok,
megoszthatjátok, megszorozhatjátok.
Csődött mondott
aljasságotok számtalan tana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.