Szerző: PÁLINKÁS JÓZSEF
2020.10.09.
A politikai közbeszédben valamikor 1995 körül kezdtük el használni a polgári Magyarország kifejezést. Visszanyúltunk Berzsenyiig: „Az erkölcs minden polgártestnek lelke… Mi hát, ami a magyart emelheti? Valóban nem más, mint az ész s az erkölcs.” Nem gondoltuk akkor sem, hogy a polgári jelző tudományos pontossággal írja le azt a társadalomképet, amelyet akkor publicisztikákban többen részletesen is kifejtettünk. Az emberi méltóság, a szabadság és a hagyomány tiszteletét polgári értéknek gondoltuk. Ahogyan a boldogság és a biztonság egyéni és közösségi keresésének jogát, a nemzethez tartozás érzésének tiszteletben tartását és a keresztény tanításon alapuló európai kultúrát és erkölcsöt is. Hosszan sorolhatnám a fogalmakat a közérdektől a teljesítmény elismerésén, környezetünk mértékletes használatán át a szolidaritásig és az önhibájukon kívül bajba jutottak társadalmi támogatásának keresztényi kötelességéig.
Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy a polgári gondolatban a politikai nyereség lehetőségét felismerő liberális Fidesz vezetői húszegynehány évvel később majd azt mondják, hogy ezek a fogalmak, ha tetszik, értékek, mind az övék. Sőt: kizárólag az övék, más nem is tekintheti ezeket a magáénak. Őszintén be kell vallanom persze, s többünknek be kell vallanunk, hogy 1995 és 1998 között mi magunk ajánlottuk ezeket az értékeket az akkor erre fogékonynak látszó liberális pártnak. Azt szerettük volna, hogy vállalják fel a fenti fogalmak képviseletét a politikában. Teremtsék meg a politikai, kormányzati kereteit egy, az országot anyagi, szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt emelkedő pályára állító gazdasági, kulturális, oktatási, gyógyítási, tudományos intézményrendszer szabad, közvetlen politikai beavatkozás nélküli működésének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.