Szerző: BIHARI TAMÁS
2020.10.16.
Meglehetősen nagy a bizonytalanság, hogy hova vezet a mostani válság. A tíz évvel ezelőtti kiszámíthatóbb volt?
Minden válság bizonytalansággal jár, de a 2008-2009-es esemény pénzügyi természetű volt, amit hasonló eszközökkel jól-rosszul, de lehetett kezelni. Akkor bevált a szakértők várakozása, és valóban, a mély recesszióból, bár eltérő sebességgel és mértékben, de úgymond visszapattantak a gazdaságok. Ez az a bizonyos „V” képlet. Sok elemző és politikus most is erre számított még az év elején. Ma már komoly szakember erről nem beszél.
Mi ennek az oka?
Nem kell járványügyi szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk, a vírus egyelőre kitart. Az is egyértelmű, hogy a Kínában tavaly decemberben, Európában idén februárban, míg Magyarországon márciusban kibontakozó járvány, amit most az első hullámként emlegetünk, olyan társadalmi és gazdasági következményekkel járt, amelyek egy része vélhetően a járvány remélt kifulladásával sem múlik el.
Konkrétan?
Például a távmunka, amely korábban leginkább csak néhány szakmában, illetve kiegészítő megoldásként volt jelen a gazdaságban, mostanra a mindennapok részévé vált. A hazai közoktatásban néhány nap alatt épült be az intézmények és családok gyakorlatába a digitális képzés. Az élet szinte minden területén elfogadottá vált az online értekezlet, általában is a táv-kapcsolattartás. Nincs szükség a nemzetközi cégeknél sem a kontinensek közötti utazgatásra. Bár ez rossz hír a repülőtársaságoknak, amelyek közül sok nem éri meg az év végét, velük ellentétben a Föld klímájának és az emberiség jelentős részének nem az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.