Szerző: Rezeda
2020.10.12.
Nem olyan időket élünk, hogy helye volna mindenféle révedezésnek. Az álmodozó nem érti a parancsokat, és nem lehet tudni, mi forog a fejében, pedig az állam azt nagyon szeretné, hogy kicserélje neki tetsző tartalmakra. Régen sem volt ez másként. Boldogult úrfikoromban félrészegen tartottam kiselőadást egy csehóban a buddhizmusról mint szimpatikus filozófiáról, olyan vallásról, amelyben mind közül a legkevesebb a szakralitás. Mindenki olyan katedrán oktat, ami jut neki. Viszont ennél a szónál, hogy szakrális, mellettem termett valahonnan egy magyar Brettschneider. Malacszemű volt, és kérlelt, hogy mindezt fejtsem ki neki bővebben, majd megírta a jelentését, hogy a lakosság hangulata 1.a., esetleg b.
Részeges bölcsésznek tűntem neki, holott csak segédfűtő voltam éppen akkor a Március 15. téren felállított Lenin szobor melletti kazánházban. Ez pedig azt mutatja, már az akkori hatalom is hülye volt, és semmi érzéke nem volt a szimbólumokhoz. Eszébe nem jutott, hogy a munkásosztály elgondolkodna, hogyan kerül egy tányérra Petőfi és Lenin, hacsaknem úgy, hogy az előbbitől az Akasszátok föl a királyokat című verset tanította a kis úttörőknek. És József Attilától is mondjuk a Munkásokat, és véletlenül sem a Medáliákat, amelyben elefánt volt, jámbor és szegény, meg az ormányával simogatta a napot. Ez tisztára hétfejű tündér, ilyentől a NER hazaféltő bölcsei is sikítófrászt kapnak, és hülye dolgozatokat írnak a gondolkodás paraszti tisztaságáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.