Szerző: MARKÓ BÉLA
2020.10.10.
Bőven kínálnak nekünk tanulságot az idei romániai önkormányzati választások. Olyannyira, hogy ki-ki válogathat ezekből a tanulságokból vérmérséklete, pártállása és előítéletei szerint. De így volt ez mindig, nemcsak a jövő, hanem a múlt is nyitott mifelénk folyamatosan. Viszont néhány konklúziót azért mégis megkockáztathatunk azzal kapcsolatosan, hogy mi történt ezen a szeptember végi vasárnapon.
Nem váltak valóra például a baljós figyelmeztetések, hogy járvány idején nem kellene választásokat tartani, vagyis halasszuk úgymond egészségesebb időkre a demokráciát. Már-már zökkenőmentesen, több mint 46 százalékos részvétellel zajlott le az egész, mintha a kötelező maszk színpadiassága egyfajta fegyelmezett színielőadássá változtatta volna ezt az eseményt. Persze a tét nem a művészi, hanem a politikai katarzis volt ezúttal, és hát jutott ebből is, azt hiszem, sokaknak. De ha már színház, akkor mégis Ion Luca Caragiale, mondhatnánk, az a XIX. század második felében és a XX. század elején élt nagy – talán legnagyobb – román drámaíró, aki könyörtelenül vesézte ki korának paródiába illő román közéletét. A Caragiale-mű nem egyszerűen nevettető vígjáték, hanem színpadot és nézőteret megrengető komédia, és hát a mostani önkormányzati választásokon is volt ilyesmiben része Romániának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.