KEMÉNY ÁDÁM: ALKOTMÁNYOS VÍZIÓK ÉS REALITÁSOK

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2020.10.29.

...Az Orbán-féle alkotmányozás alapját annak idején az teremtette meg, hogy likvidáltak egy 1995-ös alkotmányos szabályt, amely előírta, hogy az új alkotmány előkészítésének szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához, tehát az alkotmányozás megkezdéséhez a képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ezt az akadályt 2010 júniusában az Országgyűlés kiirtotta az Alkotmányból, vagyis a kormánytöbbség mindössze kétharmados parlamenti arány birtokában semmisítette meg a cselekvési terét korlátozó négyötödös szabályt. Ebből kiindulva a később lezajlott alkotmányozási folyamat is jogba ütközőnek és érvénytelennek minősíthető, hiszen egy törvényellenesen megnövelt hatókörű parlamenti többség döntése alapján zajlott le. Az is nyilvánvaló, hogy az alaptörvényből eredeztetett kétharmados törvényekkel (jelenleg 32 ilyen van) elfogadott összes intézkedés szintén jogtiprónak minősül.

Az előzőek teljesülése esetén lényegében a ’89-es Alkotmány hatálya állna vissza, ami átmenetileg továbbra is alkalmazható volna, és annak alapján megkezdhetővé válna egy új alkotmányozási folyamat. Ennek mikéntje, a törvényhozás szerepe, az alkotmánybíróság bevonása, esetleg alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozása természetesen további elemzéseket és súlyos döntéseket igényel.

A fenti jogelvek gyakorlati alkalmazhatósága, akár a „nürnbergi elvekről” akár egyszerű jogtechnikáról van szó, azonnal felvet egy sor politikai bizonytalanságot. Komoly dilemma ugyanis, hogy mekkora társadalmi támogatottság, beágyazottság adja meg azt a biztonságot, amelynek alapján ilyen horderejű, az egész társadalmat megrengető döntések hozhatók. Ugyancsak alapos elemzést igényel, hogy milyen reakciók valószínűsíthetők az akkorra már ellenzékbe szorult, de továbbra is komoly választói bázissal rendelkező jobboldal részéről, mekkora mozgósító képességre kell számítani, kizárhatók-e a 2006-os zavargásokhoz hasonló, de akár jóval nagyobb volumenű megmozdulások.

Végezetül, nem hagyható ki az a szempont, hogy a „rendkívüli helyzetben”megszületett új alkotmánynak alapvetően stabilnak kell lennie, még egyszer nem fordulhat elő, amit a Fidesz művelt a ’89-es alkotmánnyal. Ennek több biztosítéka is lehetséges, például a két egymást követő parlamenti ciklusban történő jóváhagyás, a népszavazással való megerősítést, valamint a német alkotmányossági gyakorlatban meglévő, megváltozhatatlannak minősített, „örök klauzulákat”. Mindezek alkalmazása mellett egy további, ritkán említett biztosítékot tartok szükségesnek: az alkotmánymódosítási folyamat megkezdését a későbbiekben az 1995-ben bevezetett, majd törvénytelenül eltörölt 4/5-ös parlamenti jóváhagyás intézményéhez volna indokolt kötni...

ITT OLVASHATÓ