Szerzők: PETHŐ ANDRÁS, SZABÓ ANDRÁS, PANYI SZABOLCS
2020.10.18.
Feszült légkörben gyűltek össze a Budapestet vezető ellenzéki pártok képviselői egy zárt ajtók mögött zajló egyeztetésre február végén Karácsony Gergely tárgyalójában. A hosszú asztal egyik végén Karácsony ült a stábjának néhány tagjával, a másik végén pedig a Demokratikus Koalíció képviselői foglaltak helyet az élen Gyurcsány Ferenc pártelnökkel. Köztük ültek a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd képviselői.
A megbeszélést eredetileg a költségvetés előkészítése miatt hívták össze, de felszínre kerültek más, korábban nem teljesen kibeszélt konfliktusos ügyek is. Ez elsősorban Gyurcsány Ferencnek volt köszönhető.
Bár a találkozó nem volt nyilvános, nem készült róla felvétel, és az azon résztvevő mintegy tucatnyi politikus már jól ismerte egymást, Gyurcsány egy olyan típusú politikai beszédet tartott, mint amilyent a pártja rendezvényein szokott tartani a híveinek. A 10-15 perces szónoklatának a kiindulópontja a fővárosi színházak ügye volt, amelyben konfliktus alakult ki pártja és a főpolgármester között.
Karácsony ugyanis hajlott egy olyan kompromisszumra az Orbán-kormánnyal, amely szerint a főváros átengedi bizonyos, részben jobboldali színházak finanszírozását a kormánynak. Karácsony stábja ezt részben költségvetési okokkal magyarázta, Gyurcsány viszont amellett érvelt, hogy nem arra kaptak felhatalmazást a választóktól, hogy átengedjék a kormánynak a fővárosi színházakat, mert szerinte azok nemcsak egyszerű épületek, hanem kulturális közösségek is.
A DK elnöke a szokásos lendületes stílusban beszélt arról, hogy ha adnak neki egy költségvetést, akkor ő abban bármikor talál tízmilliárd forintot, amivel meg lehet oldani az összes színház finanszírozását. Karácsony erre azzal vágott vissza, hogy ő olyan Budapestet akar, ahol – megemlítve két nagyon más felfogású színházi embert - „megfér egymás mellett Pintér Béla és Dörner György is”. Hozzátette, hogy ő ugyan nem jár a jobboldali Dörner által vezetett színházba, „de aki szeretné, az kapja meg”.
A vita több résztvevő szerint is civilizált hangnemben folyt, de érezhető volt a feszültség a két politikus között, és nyilvánvalóvá tette a mélyben meghúzódó különbségeket is az ellenzéki pártok között.
„Az a februári vita arról szólt, hogy mennyire kell radikálisan politizálni” – magyarázta a megbeszélés egyik résztvevője, Kerpel-Fronius Gábor momentumos főpolgármester-helyettes. Míg a tavaly októberi ellenzéki győzelem után Karácsony láthatóan egy békülékeny, kompromisszumkereső irányba indult el, addig a várost irányító koalíció más szereplői sokkal harciasabb politizálást szeretnének látni.
Ez különösen igaz az országos felmérések szerint legnagyobb ellenzéki pártra, a DK-ra. Gyurcsány azon a februári vitán is arról beszélt, hogy konfrontatívabb irányt venne, és nemcsak a színházak ügyében, hanem általában is. Ehhez képest Karácsony azt gondolja, hogy a választók annak alapján döntenek majd, hogy milyen teljesítményt nyújtanak városvezetőként, és amúgy sem hisz abban, hogy sok értelme van annak a politikának, amelyben a konfrontáció a vezérelv.
Ezek a nézetkülönbségek persze nemcsak Budapest irányításáról szólnak. Az ellenzéki pártok mozgását nyilvánvalóan meghatározza a készülődés az Orbán Viktorral való összecsapásra a 2022-es parlamenti választásokon. A tavalyi fővárosi választási győzelemmel hatalmas lehetőséget kaptak erre, de a tét is óriási. Egy névtelenséget kérő városházi vezető szerint „a fővárosi önkormányzat egy laboratórium”, amelyben kiderül, hogy „tudnak-e ezek az emberek együtt kormányozni”. Kerpel-Fronius pedig megjegyezte, hogy „tudatában van a koalíció annak, hogy a választók figyelnek bennünket”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.