IGAZAT MONDANI NEM EGYENLŐ A KÍMÉLETLENSÉGGEL - BESZÉLGETÉS SZÁNTÓ ISTVÁN FŐORVOSA

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: BÉRCZES TIBOR
2020.10.09.

A beteggel történő kommunikáció legalább olyan fontos, mint a szakmai normáknak megfelelő orvoslás, állítja Szántó István, a Fejér Megyei Szent György Kórház Onkológiai osztályának főorvosa, és az alábbi beszélgetésben azt is elmondja, szerinte mi a „megfelelő” jelző tartalma.

– A betegekkel folytatott megfelelő kommunikációt kezdettől fogva ennyire fontosnak tartotta?

– Nem. Sokáig úgy gondoltam, hogy az orvos alapvetően a legmodernebb technikák révén gyógyít. Ebbe a meggyőződésembe belejátszott, hogy pályám elején nyirokrendszeri daganatokkal foglalkoztam, amelyek már jól gyógyítható betegségeknek számítottak. Ugyanakkor már akkor is sokat kommunikáltam a betegekkel, mert az onkológiának ilyen a jellege. Egy mentős vagy egy intenzíves egy drámai helyzetet kezel, de amikor túl van a döntésen, nem látja többé a beteget, és így vagy úgy megoldódik a probléma. Én éveken át kísérem a beteget, és annyi év után már nem lehet neki újat mondani, miközben ő mégiscsak azt várja tőlem. Fejlődik ugyan az orvostudomány, de nem olyan tempóban, hogy a betegnek minden újabb vizitnél valami elemien új kezelési lehetőséget tudjunk felkínálni. Egy betegemnél 11 éve tudom, hogy nem lehet meggyógyítani, és a reális cél, hogy minél tovább és minél jobban éljen. De ha én azt mondom neki a második évben, hogy nem lehet meggyógyítani, ha nem tartom benne a lelket tervezetten és agyafúrtan, amikor már megismertem a személyiségét, semmit sem ér a munkám. Mind a ketten tudjuk, mi a vége, de nem arról kell mindig beszélni, hanem hogy mi van közben...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)