Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2020.10.01.
...Ezek szerint tehát Magyarország népe még a válság alatt is egyre jobban és jobban élt, azonban ha benézünk az ezen a linken található adattáblákba – és mögéjük – már messze nem ilyen megnyugtató a kép amit látunk.
Egyrészt ott van a módszertani kérdés, ami miatt sokan nem kerülnek bele a mintába. Ahhoz ugyanis, hogy egy dolgozó adatai bekerüljenek a mintába, több kritériumnak kell megfelelnie:
- teljes munkaidőben állnak alkalmazásban,
- legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál,
- vagy költségvetési intézményeknél,
- vagy foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél.
Ami nem mást jelent, mint hogy a statisztikában nem szerepel a társadalom egy jelentős része, a részfoglalkoztatottak, rengeteg, kis- és középvállalkozásnál dolgozó ember, az egyéni vállalkozók (köztük rengeteg KATA-s kényszervállalkozó), és természetesen a feketén foglalkoztatottak (akiket persze nehéz is lenne számontartani a KSH eszközeivel).
Másrészt – ahogy azt már korábban részletesen kifejtettük, és már számos, az aktuális átlagkereseteket elemző cikkünkben is hivatkoztuk – az átlag, legalábbis a legtöbb esetben, és a magyarországi gazdaság- és társadalomszerkezetben biztosan nem egy jó mutató, hogy a társadalom jövedelmeit vizsgáljuk.
Az átlagot ugyanis nagyban torzítják a kiugró keresetek, a mi esetünkben jellemzően kisszámú, de annál magasabb csúcskereset – így jóval tisztább képet kaphatnánk a jövedelmi viszonyokról, amennyiben a mediánkeresetről lenne információnk. Ez azt mutatná meg, hogy ha az összes vizsgált keresetet egymás mögé raknánk, milyen érték lenne középen – ilyen adatot azonban a KSH nem közöl.
Ahogy az is sokat segítene, ha a hivatal kimutatása jövedelmi decilisekre, vagyis tizedekre lenne lebontva, ami azt jelentené, hogy a magyar társadalmat (vagy jelen esetünkben a vizsgálat tárgyát képező keresőket) a vizsgált csoport egy-egy tizedét reprezentáló csoportokra bontanánk, melyek a fizetési csoportok szerint oszlanának meg...
Ami nem mást jelent, mint hogy a statisztikában nem szerepel a társadalom egy jelentős része, a részfoglalkoztatottak, rengeteg, kis- és középvállalkozásnál dolgozó ember, az egyéni vállalkozók (köztük rengeteg KATA-s kényszervállalkozó), és természetesen a feketén foglalkoztatottak (akiket persze nehéz is lenne számontartani a KSH eszközeivel).
Másrészt – ahogy azt már korábban részletesen kifejtettük, és már számos, az aktuális átlagkereseteket elemző cikkünkben is hivatkoztuk – az átlag, legalábbis a legtöbb esetben, és a magyarországi gazdaság- és társadalomszerkezetben biztosan nem egy jó mutató, hogy a társadalom jövedelmeit vizsgáljuk.
Az átlagot ugyanis nagyban torzítják a kiugró keresetek, a mi esetünkben jellemzően kisszámú, de annál magasabb csúcskereset – így jóval tisztább képet kaphatnánk a jövedelmi viszonyokról, amennyiben a mediánkeresetről lenne információnk. Ez azt mutatná meg, hogy ha az összes vizsgált keresetet egymás mögé raknánk, milyen érték lenne középen – ilyen adatot azonban a KSH nem közöl.
Ahogy az is sokat segítene, ha a hivatal kimutatása jövedelmi decilisekre, vagyis tizedekre lenne lebontva, ami azt jelentené, hogy a magyar társadalmat (vagy jelen esetünkben a vizsgálat tárgyát képező keresőket) a vizsgált csoport egy-egy tizedét reprezentáló csoportokra bontanánk, melyek a fizetési csoportok szerint oszlanának meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.