Szerző: BALASSA TAMÁS
2020.10.10.
Mindeközben a jelenlegi magyar kormány képviselői egyre inkább kínossá válnak Európa szalonjaiban, és ehhez már az sem kell feltétlenül, hogy betyárbugylival marjanak le rőfnyit a laptoptáskából előrámolt kolbászból-hagymából Brüsszel összes termeiben. Ott, ahonnan az újabb „nix ugribugris” üzenet érkezett, amikor az Európai Bíróság szégyenpadra ültette Minden Idők Legsuttyóbb Egyetem-eltanácsoló Törvényének végrehajtóit. És elmeszelte a lex-CEU-t, amit az USA és a német kormány is érdemi tiltakozás nélkül – szégyen ez is – hagyott megtörténni, és a Néppárt is mindössze addig jutott, hogy másfél éve se lenyelni, se kiköpni nem tudja ezt az új keleties, polóniumos borscsra emlékeztető politikai ízvilágot. Szpasziba. A héten az ügyben Varga Judit miniszter gurította a legnagyobbat, aki inkább nyerne fedett pályás lojalitásversenyt, mint jogelméletit. A miniszter szerint „nem postaláda-egyetemekre van szükség”, utalt a CEU amerikai gyökerére (miközben Kovács Zoltán hivatásos hadovász se levelezőn járta ki), amit a legnagyobb nemzetközi respektű egyetemként sikerült Bécsig űznie az orbáni szittya harcmodornak.
A felvilágosult, nyitott és kíváncsi szellem – már ami még maradt belőle – mindeközben tapodtat sem mozdul. Ott állja a sarat a Vas utcában például, csendben és méltósággal, minden NER-ármány ellenére rendíthetetlenül. Innen üzenjük a nyitottságot hiányoló kormányerőknek, hogy aligha fogadják őket tárt karokkal. Ezért hát gombolják újra a felöltőt, és ha szabad javasolnunk, ne az 1978M mintájú ejtőernyős gyakorlót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.