Szerző: JUHÁSZ VANESSZA
2020.10.30.
A panelisták először a magyar sajtó állapotát értékelték. Horn Gabriella kiemelte az öncenzúra problémáját az egyre növekvő politikai nyomás hatására, továbbá a mindent körülvevő kormánypárti médiát; „Nem tudsz úgy komolyzenét se hallgatni, hogy a szünetben ne menjen a propaganda.” Zöldi Blanka szerint az egyre romló sajtószabadság egy globális jelenség, mindennek ellenére azonban bizakodással tekint a jövőre.
„2010 óta sokszor éreztük, hogy ennél rosszabb már nem lehet. És lett.”
Diószegi-Horváth Nóra szerint az is súlyosbítja a problémát, hogy a magyar társadalom már alapból nem egy normális helyzethez szokott hozzá. A független sajtót érő támadások visszhangjai pedig idővel lecsillapodnak, végül megszokottá lényegülnek.
Az újságírás sokszor nagyon kockázatos munka, erről pedig a meghívott vendégek is megosztották tapasztalataikat. Zöldi szerint egy szakmabeli sokszor bele se gondol, mennyi minden történhet vele munkája során, éppen ezért tudatosabbnak kell lenni abban, milyen lépések állnak egy újságíró rendelkezésére jogai érvényesítése során. Horn arról mesélt, hogy egy májusi cikke kapcsán nemrég a Mészáros Lőrinc telkén lefotózott harci járművek ügyében tanúként hallgatta ki a rendőrség. Diószegi ismét felhozta az öncenzúra kérdését, hiszen az újságírók gyakran nagyon borsos árakat fizetnek a tények nyilvánosságra hozása érdekében. Élő hangsúlyozta, hogy a sajtóper nem egy új jelenség.
„Amikor tényfeltáró újságírást csinálunk, akármilyen színű is a hatalom, mindig megvan a veszély.”
Kiemelte viszont, hogy az elmúlt években változott a pereskedés gyakorlata. A pártok helyett magánszemélyek kezdeményezik az eljárást, és habár sokszor egyértelmű, hogy többedfokon is elmarasztalják őket, a Kúriáig viszik az ügyet. Ez hatalmas mentális megterhelést és anyagi költségeket ró az újságírókra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.