FELOLVASÁS: NEVES MŰVÉSZEK A NÉVTELEN PERCEMBEREK HATALMÁVAL SZEMBEN

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.10.19.

Neves színészek, színházi emberek olvassák fel hétfő reggel azokat a támogató üzeneteket, nyilatkozatokat és leveleket, amelyeket a színművészetis hallgatók és a velük szolidáris oktatók kaptak az elmúlt napokban, hetekben. Olyan ismert emberek állnak ki az Innovációs és Technológiai Minisztérium elé, akiket azért kedvel az ország, mert nem művi csecsebecséket, hanem valódi értéket tettek le az asztalra.

A fenyegetések ellenére, folytatódik az egyetemfoglalók tiltakozása. Mert bár a kancellárnak kinevezett Szarka Gábor (volt) ezredes ultimátumot intézett feléjük, ez csak megacélozta az erejüket. De nemcsak az övékét, hanem azokét is, akik támogatják őket a tiltakozásukban. Egyszerű, átlagos emberek és neves közéleti szereplők, művészek, határainkon innen és túlról egyaránt.

Nem a háttérhatalom áll tehát mögöttük, amint azt kezdetben az egyetemet fenntartó alapítvány élére kinevezett kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila mondta, hanem hús-vér emberek, színházcsinálók, színházkedvelők és olyanok is, akik csak nagyon ritkán jutnak el színházba, de az önkényt és a diktatúrát elutasítják.

S ha már Vidnyánszky szóba került: a kuratórium élére kinevezett elnök mostanság meglehetősen visszavonultan él – legalábbis, ami a színművészeti körüli történéseket illeti. Az utóbbi hetekben gyakorlatilag teljesen eltűnt, átengedte a terepet Szarka (volt) ezredesnek. Hogy a kuratóriumi elnök visszavonulása önkéntes-e, vagy erre kapott utasítást, az jelen állás szerint nem tudható. Nem kizárt, hogy már elege van az egészből, de valószínűleg nem ebben kell keresnünk háttérbe vonulásának okát. A döntés ugyanis nem az ő kezében van, soha nem is volt, mert akárcsak Szarka (volt) ezredes, ő is csak parancsot teljesít. Olyan parancsot, amelynek látja értelmetlenségét, ezért – ha maradt még benne némi méltóság, akkor el is borzad tőle. Mert ez a parancs nem az építésről, hanem a rombolásról szól. Nem az együttműködésről és a párbeszédről – hiába is igyekeznek ezt sulykolni a nyilvánosságnak –, hanem a hatalomról, a kultúra erőszakos és értelmetlen megszállásáról. Hadállásnak tekintik a mostani helyzetet, és csatatérnek a színművészeti egyetemet. Ezért is kellett (volt) katonát küldeni a terepre, olyan hadfit, aki saját bevallása szerint, idegenül mozog a teátrumok világában...

ITT OLVASHATÓ