EZ NEM KULTÚRHARC, EZ HARC A KULTÚRA ELLEN

NÉPSZAVA
Szerző: SZEGŐFI ÁKOS
2020.10.31.

A CEU üresedő könyvespolcait szemlélve nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország elképesztő léptékben kezdi elveszíteni – sőt, kidobálni – az itt őrzött sokszínű, kulturális információt.

A CEU könyvtárában meghosszabbodtak a polcokon a szünetek. Harmincötezer kötetet, mint tudjuk, teherautóstól szállítottak Bécsbe még a nyáron. Ezeket a foghíjas polcokat bámulom, mialatt a Mi Hazánk politikusai rivaldafénytől övezett, perverz örömmel összetépkednek még egy könyvet: „veszélyesnek” ítéltetett a gyerekekre nézve. A Nyugat kis zsidó lapocska, a Libri-Bookline csoportba épp bevásárolja magát a kormányzat, aztán – csak a biztonság kedvéért – a Rubiconba is. Helytelen az a gyakran hangoztatott értelmezés, miszerint itt valamiféle „kultúrharc” folyik. A kultúra ellen folyik harc.

Bizonyos kognitív megközelítésű definíciók szerint az élőt többek közt a raktározott információ mennyisége különbözteti meg az élettelentől. Hogy ez pontosan mit jelent a magyar kulturális életre nézve, annak megfogalmazását az Olvasóra bíznám. A CEU üresedő könyvespolcait szemlélve nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország elképesztő léptékben kezdi elveszíteni – sőt, kidobálni – az itt őrzött sokszínű, kulturális információt – mindezt ráadásul abban az Információs Korban műveljük, amelyben pont ez volna a legnagyobb érték. Emberi információfeldolgozással foglalkozó kutatóként még ironikusnak is találhatnám mindezt, ha nem fájna olyan mocskosul. A CEU könyvtára különösen, mert személyes kapcsolatban vagyok vele. Nem csak nekem, de sok más magyar diáknak is ez maga az alexandriai könyvtár, a Muszeion Budapesthez igazítva. Jó néhány, ma már elismert magyar kutató emlékszik még a napra, mikor az alapképzés második vagy harmadik évében a témavezetője először dobta be a jolly jokert: „meg kéne látogatnod a CEU könyvtárat.” És akkor írtak egy kérvényt. Persze először még nem értettük, mi az a lelkesült csillogás a tanáraink szemében. Mi javarészt a kari könyvtárakat ismertük csak, az alagsorokban szürke dexion polcokra halmozott harmincéves kötetekkel. Nehezen is lehettünk volna lelkesek könyvtárak emlegetésétől, mert a könyvtár addig arról volt ismeretes, hogy sosem volt bent az a tankönyv, amiből vizsgán kérdeztek...

ITT OLVASHATÓ