Szerző: KÖVES GÁBOR
2020.10.14.
Magyar Narancs: Azzal, hogy felmondott, nem viszi tovább mesterszakon az idén végzett filmrendezőosztályát. Fennáll a veszélye, hogy hat fiatalnak megbicsaklik ettől a képzése?
Enyedi Ildikó: Most még nagyban dolgozunk a diplomafilmjeiken, egy intenzív félév még mindenképpen előttünk áll. Szinte már hagyománya van az egyetemen, hogy egy fél vagy háromnegyed évet még rá kell húzni, a pályázatok miatt csak így tudják a diákok elkészíteni a diplomafilmjüket. Bár mi szigorú ütemtervvel épp befejeztük volna a filmeket időre, a vírus áthúzta a tavaszi forgatások lehetőségét. Hivatalosan már végeztek, de még nem diplomások. Hogy utána mi lesz? Ha hívnak, bármelyik futó osztályba megyek ingyen kurzust tartani. Nagyra becsülöm azokat a kollégákat, akik ottmaradtak az osztályukkal. Ha másodéves az osztályom, nem biztos, hogy felállok, de idén végeztek a diákjaim, a mesterképzés két éve van még hátra. Most személyenként gondolom végig Gigor Attila osztályvezető társammal, kinek mit tanácsoljunk, miben segíthetünk, hogy kinek mi legyen a következő lépés. A diákokkal együtt, közösen próbáljuk kitalálni. Van köztük még nagyon zöld diák is, aki az érettségiről zuhant be három éve, neki és még másoknak is nagyon kellene a mesterképzés.
MN: Pszichésen hogyan érinti a jelen helyzet a végzőseit?
EI: Egy rendezőnek a jég hátán is meg kell élnie, teljesen abszurd körülmények között is. Arra is kondicionálni kell magát, hogy akár éveket kell várnia arra, amit szíve szerint már kezdene forgatni, de arra is, hogy ha nem is áll még készen, felpörgesse magát, mert a helyzet úgy hozta, hogy kezdeni kell. Ez egy hektikus szakma, nagyon sokfajta méltatlan és abszurd helyzettel. Azt érzem, talán a rendező szakos diákok vannak a legkevésbé veszélyeztetve most, szemben a legtöbbet veszítő színészekkel vagy a szakma jellegéből adódóan szintén sérülékenyebb operatőrhallgatókkal. Egy olyan helyzetet hozott az élet és a kormányzat, amelyben tisztázniuk kell a belső értékrendjüket, prioritásaikat. Fontos döntéseket kellett és kell hozniuk. A döntési képesség pedig a rendező legfontosabb munkaeszköze. Ha úgy tetszik, ez egy extra kurzus, köszönjük szépen!
MN: Kivételek mindig vannak, de Magyarországon majdnem minden filmrendező az állami pályázati pénzektől függ. Már ha filmet akar rendezni. Nem tart attól, hogy az egyetemük autonómiájáért küzdő, a NER erőszakos egyetemfoglalása ellen tüntető diákok a majdani pályázatok elbírálásakor hátrányt fognak szenvedni?
EI: Van egy középkori német mondás: „Veszélyben és nagy szükségben a középút a halálba vezet.” Az én generációm nem lett úgy próbára téve, mint a szüleimé vagy a nagyszüleimé. Ezek a fajta veszélyek, amelyekkel most ezek a fiatalok szembesülnek, azt hiszem, még bőven abba a kategóriába tartoznak, amely megerősíti az embert, nem az életük forog veszélyben. Ha a rendszer megjegyzi a neveket, hát akkor megjegyzi. Ha ez kockázat, akkor kockázatosan kell élni!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.