ELSŐVILÁGHÁBORÚSDIT JÁTSZANI, VAGY ÉPP MÁSODIKAT? – A NÉMET EGYSÉG HARMINC ÉVÉNEK ELHALLGATOTT NARRATÍVÁJA

VAGESZBLOG
Szerző: VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
2020.10.15.

Olvasom a visszaemlékezéseket, hiányérzetem van. Harminc éve, október elején egyesült Németország nyugati fele a keletivel, a mában is kérdés, hogy a hajdani NSZK a curryszaftos virslis-Brause üdítős DDR nélkül is Európa vezető hatalma lett volna? Ennél is lényegesebb, hogy az újsüttetű ónacionalizmus a német egység örvén áradt el az Unióban.

Kicsit szégyenlem, hogy a kilencvenes évek közepén egy gyékényen árultam a mai Orbánnal. Az évtized délszláv háborúinak európai kezelése vitt arra, hogy írásművészetemben a korabeli EU-t „lúzerklubnak” tituláltam, leginkább annak békeközvetítő-konfliktuskezelő teljesítménye nyomán. Lord Carrington, a svéd Carl Bildt, Paddy Ashdown, majd később az ugyancsak brit, korábbi hongkongi kormányzóként jóval talpraesettebb Chris Patten működött ezen a pályán a Balkánon. A UNPROFOR egységeiben franciák – leginkább idegenlégiósok –, spanyolok, belgák, olaszok, britek teljesítettek szolgálatot, szolgálatteljesítésük sírkövei a Srebrenicában egy holland dandár árnyékában lemészárolt „muzulmán” (bosnyák) férfiak tömegsír-temetője.

Vukováron láttam ukrán és belga békefentartókat, a döbbenetes ostrom után a gyilkoló-erőszakoló szakállas-šajkačás csetnikek le se szarták őket.

Az európai uniós politikai és katonai szerepvállalásra a kilencvenes évek Balkánján leginkább a magyar nyelv „balfaszság” szavával tömören kifejezhető értelmi, érzelmi és kontextuális helyzet a legtalálóbb: decens, kifogástalan öltönyöket és kiskosztűmöket villantó, magasintelligenciájú és mélyműveltségű nyugat-európai politikusokból csináltak bohócot szotyolaköpködő balkáni hentesek és gengszterek. Ez a helyzet máig nem változott, csak már nem Miloševićnek, Karadzićnak meg Tudjmannak hívják a balkáni gengsztereket.

Az európai töketlenkedés eredője pont az a nemzetállami őrület és örjöngés volt, amit mostanában Orbán és bandája kevesel vagy éppen hiányol az európai politikából. Európa az ipari fejlettségével, 500 millió lakosával vezető tényező lehetne a világban, de nem az – mondja, és joggal mondja. Önálló, közös politika, magyarán közös külügy, pénzügy, hadügy. Mondhatni: tiszta K.u.K., és fel lehet persze hozni ellene Musilt és Kafkát, Karl Kraust és Adyt, Hašeket, Krležát, hogy mennyire nem működött az az államalakulat.

Hogy az Európai Unió most miért nem működik, és erről milyen szépírók szépírhatnak a jövőben, azt még nem tudni, de hogy ebben a témában vezérinspirátor lehet, sőt lesz Orbán Viktor, abban egészen bizonyosak lehetünk. Noha a nacionalista közelítés megvolt, ott volt a legfelvilágosodottabb EU-tagállamok gondolkodásában is.

A német egységgel kezdődött. Nem a Közös Piac alapító atyáinak gondolkodása került előtérbe, hanem az első-, meg a másodikvilágháborúsdi és a Nagy Német Para. A Nagy Német Para elég hipokrita mód viszonyult a Berlini Fal leomlásához, a felszínen ünnepelte, mint a hidegháború végét, de ódzkodott a német egyesüléstől, félve a közel kilencvenmilliós Németország túlhatalmától, az addigi négy „hatvanast” (NSZK, Franciaország, Nagy-Británnia, Olaszország) számarányban jelentősen felülmúló Egyesült Teutóniától, esetlegesen visszatérő militarizmusától, ha nem is éppen benáculó, de talán és esetlegesen wilhelmínus trendeket mutatható új országtól...

ITT OLVASHATÓ