Szerző: ÉS
2020.10.30.
Október 23-án délelőtt, az operatív törzs ülése után Orbán Viktor Facebook-videóban tudatta a magyar néppel, hogy a járvány tekintetében „nagyjából Ausztria magasságában vagyunk”. Ez a „nagyjából” remek menekülési útvonal arra az esetre, ha a tévedhetetlen államférfiú kicsit tévedne, sok példa van rá, hogy ilyen elkenően fogalmaz. A „nagyjából”-ba sok minden belefér, ki mondja meg, hogy öt százalék számít-e még rendes magyar ember számára megbocsátható melléfogásnak, vagy huszonöt? Ugyanaznap az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ jelentéséből az derült ki, hogy a megelőző 14 napon Magyarországon valóban nagyjából akkora, sőt kicsit kevesebb volt a százezer főre jutó COVID–19-esetek kumulatív (összesített) száma, mint Ausztriában: 195, illetve 234,1.
A halálozás viszont – ez olyan adat, amit nem lehet elkenni, sem kimagyarázni – csaknem négyszer akkora: százezer főre 4,5 Magyarországon, míg Ausztriában csak 1,2. (Lapzártakor a két adat: 5,5 és 1,3). A négyszeres már a legengedékenyebb értelmező szótárban sem lenne „nagyjából”...
Dobozi István: A nők buktatják meg Trumpot?
Hajdu Nóra: Közös Németország 30 év után
– Álom vagy valóság?
Harminc évvel a német egység létrejöttét követően újra sorsfordító idők tanúi lehetünk Berlinben és Brüsszelben egyaránt – véli Jürgen Habermas az Eurozine oldalán megjelent írásában. A német szociológus szavaira számos állítása miatt érdemes odafigyelni, de esetünkben most főleg azért, mert tőle származott a kelet-európai rendszerváltásokat „felzárkozó forradalmakként” meghatározó kifejezés is. Ennek jegyében úgy vélte 1989–1990 esélyt ad Európa keleti felének arra, hogy ne kizárólag rendszerváltásokat éljen meg, hanem hogy értékrendjében is felzárkózhasson a működő demokráciákhoz, azok modernitásához. Harmincéves időtávlatban akár a habermasi gondolat sikeressége is végiggondolható, bár egy cseppet talán túlzás a rendszerváltás időszakát összehasonlítani a koronavírus-járvánnyal. Főleg, ha a jelenlegi válságra Németország és az unió helyes válaszokat ad majd – mondja Habermas. Mégis az alábbiakban amellett érvelek, hogy megállhat a harmincéves párhuzam...
Gadó Gábor: Főbíró a lejtőn
Kovács Zoltán: Ez jutott
Avar János: Biden hű önmagához
Elek Judit: Egy 64 év után megtalált dokumentum
Mélyi József: Oltár vagy emlékmű?
Mihályi Péter: Együtt élni a vírussal
Tölgyesi Beatrix: Litvánia – konzervatív–liberális koalíció felé
Dobrovits Mihály: Forrongó Kaukázus
Losoncz Miklós: Brexit: melyik fél enged előbb?
Az előzetes várakozások ellenére az Európai Tanács október 15-i ülésén nem történt előrehaladás az Egyesült Királyság és az EU közötti jövőbeli kapcsolatokat szabályozó szerződésről. Az uniós intézmények ragaszkodnak a közösségi joganyagra épülő elvi álláspontjukhoz. A brit fél szándékai továbbra sem egyértelműek, így nem válaszolható meg az a kérdés, hogy Boris Johnson miniszterelnök a tárgyalásokon válsághelyzet előidézésével kíván engedményeket kicsikarni az EU-tól, vagy megállapodás nélküli Brexitet akar. A bizonytalanság fennmarad, a gazdasági szereplők egyre türelmetlenebbek, mind nagyobb a megállapodás nélküli Brexit valószínűsége...
Berend T. Iván: Settembrini és Naphta
Darvas Béla: Lánc
V I S S Z H A N G
Szabó S. László: Kiegészítés
Bóna Miklós: Számtan
-átkai: SÍSHOW
Béla bácsi: VÉGRE!
(c-e): HÁROM AZ EGYBEN
Huszár Ágnes: EGYETEM ÉS ETIKA
Molnár Judit: KÁSLER ÉS SZENT ISTVÁN
odúé -: LEGYEN ÖN IS DIPLOMATA!
Völgyi Ferenc: MASZKOLÁS
-y -n: MARADJ OTTHON
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Völgyi Ferenc: MASZKOLÁS
-y -n: MARADJ OTTHON
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.