Szerző: ÉS
2020.10.16.
A Kieselbach Nagy István-albumát lapozgatva
I N T E R J Ú
Beszélgetés Báthori Csaba költővel, íróval és műfordítóval
K R I T I K A
(Herzkammer – 30 Jahre Museum Langmatt, Baden, meghosszabbítva december 6-ig, – a tárlatvezetés megtekinthető a múzeum honlapján is –, a berlini Hatje Cantz Verlag kétnyelvű német–angol katalógusával.)
Széplaky Gerda: Művészet és bábáskodás
(BarabásiLab. Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve. Ludwig Múzeum, megtekinthető 2021. január 17-ig.)
György Péter: Kiismerhetetlen történetek
(Roskó Gábor kiállítása az acb Galériában október 30-ig látható.)
Báron György: Hóhérok dala
(Nincs gonosz. Német–iráni–cseh film. Rendező–forgatókönyvíró: Mohammad Raszulof.)
Nincs gonosz – mondja a film címével az iráni rendező. Nem az ember megátalkodott, hanem a rendszer, amely a rosszra kényszeríti. De ez így túl egyszerű volna. A tükörszerkesztésű négy történetben az első és a harmadik mese főszereplője öl, még ha legális módon teszi is, míg a másodiké és a negyediké a morális parancsot fontosabbnak tartja a jogi kötelességnél. Raszulof azt állítja, ugyan nincs gonosz, de léteznek gonosztettek, s embertársaink, akik azokat elkövetik. Mindig van választás...
Rákai Zsuzsanna: Could be
(Julia Lezsnyeva, Graun: Opera Arias – Decca, 2017)
Az Orfeo, A Mithridate, a Coriolano, a Britannico vagy épp az Armida áriáiban az énekesnő fantasztikus magabiztossággal uralkodik a legkegyetlenebb kihívások felett is: előadásában egyetlen frázis sem törik meg egy pillanatra sem, hangja mindig gyönyörű és fényes, és minden futamot, minden ékesítést valósággal meghökkentő könnyedséggel formál. Bár interpretációira általában véve nem jellemző a szenvedélyes, drámai szuggesztivitás, cserébe lenyűgöző az a természetesség, amellyel a tiszta virtuozitást képes makulátlan szépségű és végtelenül egyszerű jelenségként feltüntetni...
Molnár Zsófia: Rágalomhadjárat
(W. Shakespeare: Othello, Katona József Színház, október 10.)
Shakespeare klasszikusa nem történelmi, hanem emberi tragédia, csak a másság elfogadása és elutasítása kap időről időre változó felhangokat, hangsúlyokat, kontextust, motivációkat. Jago, a trombitás a vastagszájút gyűlöli, Jago, a katona a felettesét, aki előtte mást léptet elő, Jago, a férj az állítólagos szeretőt, aki ha mindezekhez még néger is (más a bőrszíne, a pedigréje, a vérmérséklete, bármiben más), az ideológiai lovat is ad a gyűlölködő alá. És innen indul a lavina, hogy úgy mondjam, a rágalomcunami, illetve a befolyásolhatóság és a hiszékenység drámája...
Fáy Miklós: Jóra fordul
(Monteverdi: Poppea megkoronázása – Eiffel Műhelyház, október 10.)
Nincs semmi baj, csak mintha már láttam volna ezt az előadást. Legalább tízszer. Valahogy így kell nyúlni a régi operákhoz, ez jelzi, hogy régi, de örök, bár én ilyen jellegű aranyifjúból sem ismerek többet, mint laza erkölcsű római nőből, így sokkal közelebb ez a színpadkép sem visz a történethez. Nem én vagyok a célközönség.
Shakespeare klasszikusa nem történelmi, hanem emberi tragédia, csak a másság elfogadása és elutasítása kap időről időre változó felhangokat, hangsúlyokat, kontextust, motivációkat. Jago, a trombitás a vastagszájút gyűlöli, Jago, a katona a felettesét, aki előtte mást léptet elő, Jago, a férj az állítólagos szeretőt, aki ha mindezekhez még néger is (más a bőrszíne, a pedigréje, a vérmérséklete, bármiben más), az ideológiai lovat is ad a gyűlölködő alá. És innen indul a lavina, hogy úgy mondjam, a rágalomcunami, illetve a befolyásolhatóság és a hiszékenység drámája...
Fáy Miklós: Jóra fordul
(Monteverdi: Poppea megkoronázása – Eiffel Műhelyház, október 10.)
Nincs semmi baj, csak mintha már láttam volna ezt az előadást. Legalább tízszer. Valahogy így kell nyúlni a régi operákhoz, ez jelzi, hogy régi, de örök, bár én ilyen jellegű aranyifjúból sem ismerek többet, mint laza erkölcsű római nőből, így sokkal közelebb ez a színpadkép sem visz a történethez. Nem én vagyok a célközönség.
Károlyi Csaba: Jazz a rádióban
(Jazz a Bartók rádióban – Szerkesztő Veisz Gábor, műsorvezető Fellegi Lénárd, Bartók rádió, esténként 23.00–24.00)
Változatosan és ügyesen szerkesztett műsorsáv ez, péntekre és szombatra kerülnek a legnagyobb érdeklődésre számot tartó kiváló válogatások. Megszólalnak a hazai zenészek, és hallhatjuk a világsztárokat. Ha valaki követi a műsort, biztosan figyelemre méltó összképet kap a műfajról.
Grecsó Krisztián: De hasznos
(Rogán Antal a Telexről: Nem tudom, mi az, a Telex YouTube csatornája, október 8.)
A Telex első videói között Rogán Antal vágtat el egy kérdés elől, a miniszter lezser és dühös egyszerre, előbbivel nyilván azt szeretné nyomatékosítani, hogy tényleg nem hallott róla, mi történt a Index háza táján, a másodikkal a tolakodást akarja erőből elutasítani, de túl gyorsan megy, konkrétan rohan, ezért hiába a képzett és pontosan adagolt hang – ami megtévesztésig hasonlít a főnöke hanghordozására –, mégis olyan, mint egy bábjáték, mintha egy termetes serpenyő elől kellene menekülni, és ezek a burleszkmozdulatok még dermesztőbbek, mint a pletykák, az ilyen-olyan felvételek, mert a fantázia ilyenkor még kegyetlenebbül dolgozik, és nehezen tud másra gondolni a szomorú választópolgár, mint arra, hogy te jóisten, mi mehet ott...
Hermann Veronika: Szövevényes, bús történet
Marilynne Robinson: Háztartás. Fordította Szabadkai Bernadett. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 244 oldal, 4499 Ft
Robinson regényei az útkeresés és a hazatalálás univerzálissá tágított fogalmairól szólnak. Arról, hogy ennek mennyi fajtája van, és mind lehet gyönyörű; hogy egy átlagos ember hogyan talál célt vagy válik céltalanná; hogy a család, noha törékeny, mégsem törhet szét végleg; hogy mit jelent egyedül és mit jelent közösen magányosnak lenni; hogy van olyan, hogy otthon, és el is lehet veszíteni. És közben a Háztartás megenged egy ennél grandiózusabb olvasatot: valójában két embertípusról szól. Az egyik, aki vágyik az otthonra, a másik, aki nem. Az egyik futva halad át az életen, „amely nem követelt tőle különösebb odafigyelést”, a másik megfontoltan halad át az életen, és mindenre odafigyel. Ruthie és Sylvie az első, Lucille és a nagymama a második típusba tartoztak. Emiatt nem értették egymást, nem várták egymást, és mindig csak egymást várták...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Változatosan és ügyesen szerkesztett műsorsáv ez, péntekre és szombatra kerülnek a legnagyobb érdeklődésre számot tartó kiváló válogatások. Megszólalnak a hazai zenészek, és hallhatjuk a világsztárokat. Ha valaki követi a műsort, biztosan figyelemre méltó összképet kap a műfajról.
Grecsó Krisztián: De hasznos
(Rogán Antal a Telexről: Nem tudom, mi az, a Telex YouTube csatornája, október 8.)
A Telex első videói között Rogán Antal vágtat el egy kérdés elől, a miniszter lezser és dühös egyszerre, előbbivel nyilván azt szeretné nyomatékosítani, hogy tényleg nem hallott róla, mi történt a Index háza táján, a másodikkal a tolakodást akarja erőből elutasítani, de túl gyorsan megy, konkrétan rohan, ezért hiába a képzett és pontosan adagolt hang – ami megtévesztésig hasonlít a főnöke hanghordozására –, mégis olyan, mint egy bábjáték, mintha egy termetes serpenyő elől kellene menekülni, és ezek a burleszkmozdulatok még dermesztőbbek, mint a pletykák, az ilyen-olyan felvételek, mert a fantázia ilyenkor még kegyetlenebbül dolgozik, és nehezen tud másra gondolni a szomorú választópolgár, mint arra, hogy te jóisten, mi mehet ott...
Hermann Veronika: Szövevényes, bús történet
Marilynne Robinson: Háztartás. Fordította Szabadkai Bernadett. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 244 oldal, 4499 Ft
Robinson regényei az útkeresés és a hazatalálás univerzálissá tágított fogalmairól szólnak. Arról, hogy ennek mennyi fajtája van, és mind lehet gyönyörű; hogy egy átlagos ember hogyan talál célt vagy válik céltalanná; hogy a család, noha törékeny, mégsem törhet szét végleg; hogy mit jelent egyedül és mit jelent közösen magányosnak lenni; hogy van olyan, hogy otthon, és el is lehet veszíteni. És közben a Háztartás megenged egy ennél grandiózusabb olvasatot: valójában két embertípusról szól. Az egyik, aki vágyik az otthonra, a másik, aki nem. Az egyik futva halad át az életen, „amely nem követelt tőle különösebb odafigyelést”, a másik megfontoltan halad át az életen, és mindenre odafigyel. Ruthie és Sylvie az első, Lucille és a nagymama a második típusba tartoztak. Emiatt nem értették egymást, nem várták egymást, és mindig csak egymást várták...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Márton László: Ex libris
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb
Nemes Anna: Előled
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Borcsa Imola: Magnebéhat
Kelemen Ágnes Katalin: A jó a gonosznak kedvezett?
Götz Aly: Európa a zsidók ellen 1880–1945. Fordította Kerényi Gábor. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020, 384 oldal, 3990 Ft
Aly azt fejti ki könyvében, hogy a holokauszt elválaszthatatlan a XIX. és a XX. század legcsodálatosabb eredményétől: az oktatás kiterjesztésének köszönhető tömeges társadalmi felemelkedéstől. Tehát a jó a gonosznak kedvezett. Egyre több embernek lett módja az oktatást a társadalmi mobilitás eszközeként használni, és ezt a zsidók korábban kezdték, így egyre többen kerültek abba a közelségbe velük, ami a gyűlöletre váltható irigység alapfeltétele. Ezt „vitára bocsátott nehezen elviselhető belátásként”, nem tézisként tálalja. Éppen az olvasó gondolkodásra késztetése a könyv legnagyobb érdeme...
Lovász Andrea: „Egész világ ellenségünk...”
Meseország mindenkié. Szerkesztette Nagy Boldizsár. Bölecz Lilla rajzaival. Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2020, 180 oldal, 3000 Ft
A kilenc ismert író és nyolc, pályázat útján kiválasztott szerző művei közül csak néhány van szerkezetileg, nyelvileg rendben, amelyikben nincsenek logikai hibák, rossz mondatok, idétlen nevek vagy giccsbe hajó kinyilatkoztatások. Tompa Andrea erős (bár kissé túlstilizált) szövege, Vas Laci a kötet egyik legjobbja, a különleges képességű, talált gyermek meséje ez is ‒ nem feledve, hogy az örökbefogadásról olvastunk már megrázóan szép balladát Tóth Krisztinától: A lány, aki nem beszélt (Móra, 2015). Lakatos István eredetmeséje arról, hogyan lett boszorkánnyá Jancsi és Juliska mézeskalácsházas banyája, megrázó drámaisággal szólna – ha nem rontaná el a motiválatlan megbotránkoztatási szándék, s Gimesi Dóra Óriásölő Margaratje kissé direkt módon, de leginkább foglalja össze azt, amiről e kötetnek szólnia lenne jó: a saját félelmeink a legnagyobb legyőzendő óriások. A küldetés súlyától mintha mindvégig remegne az írók hangja: a tragikus mondatok, érzelgős közhelyek („Mindenki megérdemli, hogy magához hűen éljen”, „Csak az igazán nagyok elég nagyok ahhoz, hogy kicsik legyenek”) mögül alig hallatszik ki (mindössze!) két apró geg s Csehy Zoltán fantasztikus jutalomjátéka...
Halmi Tibor: A bevackolódás esélye
Kemenes Henriette: Odú. FISZ, Budapest, 2020, 61 oldal, 2000 Ft
A menekülés egy lehetséges formája lehet, ha önös emberi konfliktusaink helyett a körülöttünk lévő állatvilágra koncentrálunk. Kemenes Henriette versbeszélője mindinkább a madarak, kutyák, nyulak és egyéb állatok felé irányítja a figyelmét. Empátiát és mély elköteleződést érez irántuk. Azonban nincsenek illúziói: „Tudom, hogy végül úgyis minden állat fejébe golyó, / s hátába tőr kerül” (Mégis)...
Weiss János: „Be kellene látnia mindenkinek”
Szénási Sándor: Szabadság, elvtársak! 30 éves a rendszerváltás. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2020, 194 oldal, 3600 Ft
A mindenkit foglalkoztató nagy kérdés azonban az, hogyan jutottunk el idáig, a mába: hogyan kerülhetett sor a rendszerváltás „kifordulására” vagy megtagadására? Ha az interjúk alapján ennek történetét kellene elmesélnem, talán az alábbi három idézetet használnám sarokpontként. Elek István arról számol be, hogyan került sor Csurka István megerősödésére az egykori MDF-en belül: „A társadalmi elégedetlenséget és a saját táborunk rossz hangulatát érzékelve kezdett el […] egyre gyakrabban visszanyúlni ahhoz a hagyományhoz, amit feltehetően még az apjától örökölt, és amit én plebejus radikalizmusnak nevezek. Ez a gondolkodásmód a két háború között működő szélsőjobboldalnak nagyon sok érvét, állítását felszívta magába […].” (115.)...
Radnai Dániel Szabolcs: Zene − nem mindegy, kié
Ignácz Ádám: Milliók zenéje. Populáris zene és zenetudomány az államszocialista Magyarországon. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2020, 356 oldal, 2990 Ft
A kötet akadémiai fókuszú kérdezésmódja szakít a hazai populáris zenei tárgyú munkák azon hagyományával, amely különböző kultikus előadók, pophéroszok kánonját alakítja narratívává. Az Ignácz által elmesélt történet igazi főszereplői ezzel szemben a huszadik század közepének, második felének azok a meghatározó magyar zenetudósai (Szabolcsi Bence, Pernye András, Gonda János) és zeneszociológusai (Virányi Iván, Losonczi Ágnes), akik munkáik révén bekapcsolódhattak a kelet-európai marxista zenetudomány vérkeringésébe, esetenként nyugati visszhangra is találva − élükön a páratlan aktivitású Maróthy Jánossal, a magyarországi populáriszene-kutatás valóságos frontemberével...
Szokács Kinga: Szaporodjatok és sokasodjatok
Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége. Mire taníthatnak bennünket a vadon lakói. Fordította Malyáta Eszter. Park Könyvkiadó, Budapest, 2020, 268 oldal, 3490 Ft
Radiger nem csupán a Yellowstone farkasairól számol be, hanem a németországi farkashelyzetet is bemutatja. A „csomagtartós farkasok” nevű összeesküvés-elmélet hívei szerint a farkasokat Kelet-Európából szállítják teherautóval, és nem is igazi farkasokról van szó, hanem kitenyésztett keverékekről, ezért nem is kell védeni őket. Nem könnyű az álhíreket megkülönböztetni a valós hírektől, ennek érdekében is sokat dolgozik a szerző. Németországban bizonyos falvakban a farkasok nappal is a házak között járnak, és reménykedhetünk, hogy egyre többen lesznek...
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb
Nemes Anna: Előled
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Borcsa Imola: Magnebéhat
Kelemen Ágnes Katalin: A jó a gonosznak kedvezett?
Götz Aly: Európa a zsidók ellen 1880–1945. Fordította Kerényi Gábor. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2020, 384 oldal, 3990 Ft
Aly azt fejti ki könyvében, hogy a holokauszt elválaszthatatlan a XIX. és a XX. század legcsodálatosabb eredményétől: az oktatás kiterjesztésének köszönhető tömeges társadalmi felemelkedéstől. Tehát a jó a gonosznak kedvezett. Egyre több embernek lett módja az oktatást a társadalmi mobilitás eszközeként használni, és ezt a zsidók korábban kezdték, így egyre többen kerültek abba a közelségbe velük, ami a gyűlöletre váltható irigység alapfeltétele. Ezt „vitára bocsátott nehezen elviselhető belátásként”, nem tézisként tálalja. Éppen az olvasó gondolkodásra késztetése a könyv legnagyobb érdeme...
Lovász Andrea: „Egész világ ellenségünk...”
Meseország mindenkié. Szerkesztette Nagy Boldizsár. Bölecz Lilla rajzaival. Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2020, 180 oldal, 3000 Ft
A kilenc ismert író és nyolc, pályázat útján kiválasztott szerző művei közül csak néhány van szerkezetileg, nyelvileg rendben, amelyikben nincsenek logikai hibák, rossz mondatok, idétlen nevek vagy giccsbe hajó kinyilatkoztatások. Tompa Andrea erős (bár kissé túlstilizált) szövege, Vas Laci a kötet egyik legjobbja, a különleges képességű, talált gyermek meséje ez is ‒ nem feledve, hogy az örökbefogadásról olvastunk már megrázóan szép balladát Tóth Krisztinától: A lány, aki nem beszélt (Móra, 2015). Lakatos István eredetmeséje arról, hogyan lett boszorkánnyá Jancsi és Juliska mézeskalácsházas banyája, megrázó drámaisággal szólna – ha nem rontaná el a motiválatlan megbotránkoztatási szándék, s Gimesi Dóra Óriásölő Margaratje kissé direkt módon, de leginkább foglalja össze azt, amiről e kötetnek szólnia lenne jó: a saját félelmeink a legnagyobb legyőzendő óriások. A küldetés súlyától mintha mindvégig remegne az írók hangja: a tragikus mondatok, érzelgős közhelyek („Mindenki megérdemli, hogy magához hűen éljen”, „Csak az igazán nagyok elég nagyok ahhoz, hogy kicsik legyenek”) mögül alig hallatszik ki (mindössze!) két apró geg s Csehy Zoltán fantasztikus jutalomjátéka...
Halmi Tibor: A bevackolódás esélye
Kemenes Henriette: Odú. FISZ, Budapest, 2020, 61 oldal, 2000 Ft
A menekülés egy lehetséges formája lehet, ha önös emberi konfliktusaink helyett a körülöttünk lévő állatvilágra koncentrálunk. Kemenes Henriette versbeszélője mindinkább a madarak, kutyák, nyulak és egyéb állatok felé irányítja a figyelmét. Empátiát és mély elköteleződést érez irántuk. Azonban nincsenek illúziói: „Tudom, hogy végül úgyis minden állat fejébe golyó, / s hátába tőr kerül” (Mégis)...
Weiss János: „Be kellene látnia mindenkinek”
Szénási Sándor: Szabadság, elvtársak! 30 éves a rendszerváltás. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2020, 194 oldal, 3600 Ft
A mindenkit foglalkoztató nagy kérdés azonban az, hogyan jutottunk el idáig, a mába: hogyan kerülhetett sor a rendszerváltás „kifordulására” vagy megtagadására? Ha az interjúk alapján ennek történetét kellene elmesélnem, talán az alábbi három idézetet használnám sarokpontként. Elek István arról számol be, hogyan került sor Csurka István megerősödésére az egykori MDF-en belül: „A társadalmi elégedetlenséget és a saját táborunk rossz hangulatát érzékelve kezdett el […] egyre gyakrabban visszanyúlni ahhoz a hagyományhoz, amit feltehetően még az apjától örökölt, és amit én plebejus radikalizmusnak nevezek. Ez a gondolkodásmód a két háború között működő szélsőjobboldalnak nagyon sok érvét, állítását felszívta magába […].” (115.)...
Radnai Dániel Szabolcs: Zene − nem mindegy, kié
Ignácz Ádám: Milliók zenéje. Populáris zene és zenetudomány az államszocialista Magyarországon. Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2020, 356 oldal, 2990 Ft
A kötet akadémiai fókuszú kérdezésmódja szakít a hazai populáris zenei tárgyú munkák azon hagyományával, amely különböző kultikus előadók, pophéroszok kánonját alakítja narratívává. Az Ignácz által elmesélt történet igazi főszereplői ezzel szemben a huszadik század közepének, második felének azok a meghatározó magyar zenetudósai (Szabolcsi Bence, Pernye András, Gonda János) és zeneszociológusai (Virányi Iván, Losonczi Ágnes), akik munkáik révén bekapcsolódhattak a kelet-európai marxista zenetudomány vérkeringésébe, esetenként nyugati visszhangra is találva − élükön a páratlan aktivitású Maróthy Jánossal, a magyarországi populáriszene-kutatás valóságos frontemberével...
Szokács Kinga: Szaporodjatok és sokasodjatok
Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége. Mire taníthatnak bennünket a vadon lakói. Fordította Malyáta Eszter. Park Könyvkiadó, Budapest, 2020, 268 oldal, 3490 Ft
Radiger nem csupán a Yellowstone farkasairól számol be, hanem a németországi farkashelyzetet is bemutatja. A „csomagtartós farkasok” nevű összeesküvés-elmélet hívei szerint a farkasokat Kelet-Európából szállítják teherautóval, és nem is igazi farkasokról van szó, hanem kitenyésztett keverékekről, ezért nem is kell védeni őket. Nem könnyű az álhíreket megkülönböztetni a valós hírektől, ennek érdekében is sokat dolgozik a szerző. Németországban bizonyos falvakban a farkasok nappal is a házak között járnak, és reménykedhetünk, hogy egyre többen lesznek...
I R O D A L O M
Arról álmodtam, hogy a férjem éppen olyan lesz, mint te, olyan erős és bölcs. Még akkor is szerettelek, amikor kiabáltál velem, vagy megütöttél. Kicsi voltam, de már tudtam, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb is. – – – Sokkal jobb a lábam, mint ennek a nőnek, de én mégsem vennék fel ilyen rövid szoknyát, főleg nem egy temetésre. A kezem izzad, gyűrődik benne a papír, a temetési beszédem. Anyám széke lassan belesüpped a homokba, minden mondat után egyre mélyebben süppedünk el az életünkben. A temetőszolgák lehajtott fejjel állnak, a rokonaim az eget bámulják. Menjetek haza a picsába, és igyatok valamit helyettem is, tudom, hogy ezt mondanád, ha még itt lennél velünk. Három hónapja láttalak utoljára, de az nem te voltál, már évek óta nem te voltál az, hanem csak valami rossz, kifakult árnyék, a saját kifakult árnyékod. Remegő dadogás, csontsovány test. Cigarettaparázs ütötte lyukak a szőnyegen, a terítőn, a hálóruhádon, a takarón, a párnán. A bőröd sárga. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. A nő arcán nincsenek érzelmek, miközben olvas...
Turi Tímea: Tapintat
Kikanyarodtak a főútra. Az anyósom gondolkozott, bekapcsolja-e a rádiót, de aztán csak az ablakot húzta le félig, és megkérdezte Ferit, mit reggelizett. Nem hallotta a választ a süvítéstől, ezért visszahúzta az ablakot. Bekapcsolta a rádiót, aztán ki. Úgy sejtem, előbb-utóbb talán rólunk is beszéltek: a gyerekek mindig hálás beszédtémák. Feri szeretetett és jól tudott büszke lenni a lányára és az ő családjára, az ő önálló, német életükre: tíz éve költöztek ki, de gyakran jártak haza hozzá, néha ő is meglátogatta őket. De hát az anyósom és Feri is naponta beszéltek, csak a gyerekekről nem lehetett beszélni végig egy ennyire hosszú úton. Egy kisteherautó ügyetlenül előzte meg őket, az anyósom tülkölt és felcsattant, káromkodott.
A vírus első napjaiban hívta fel a férjem, hogy van. Tevékeny ember volt, épp a piacról jött, és mintha nem is értette volna a nem várt figyelmességét: mert hát hogy lenne, jól. Tegnap jött haza a lányáéktól, és mintha egy másik országba érkezett volna, nem találja a helyét. Mikor letette a telefont, a férjemen átfutott a kétely, hogy nincsenek-e már lezárva a határok, de aztán elhessegette a gondolatot, Feri mindig is megbízhatóbb volt a Híradónál...
Péter János: Hamarabb
Elhatározta, hogy a költözésig Eleket mindennap ki fogja vinni az udvarra. Hadd legyen levegőn a kis jószág, egyen igazi füvet, tyúkhúrt, sétáljon, a panelban maximum az erkélyre teheti ki, oda meg minek. Esetleg a szobájában rohangálhat. Kíváncsi volt, hogy megismeri-e majd, így egy hét távollét után. Vagy apához fog jobban kötődni, végül is apa etette, és azt is megígérte, hogy mindennap játszik vele egy kicsit, dédelgetni fogja. A kaját Zsófi kiporciózta, minden napra egy kis dobozkában, mondta, hogy egy kis nyers zöldség is jöhet hozzá. Eleinte abban gondolkodott, hogy Dominiket kéri meg, hogy mindennap jöjjön át, de nem lett volna egyszerű apa munkaidejével összehangolni. Ahogy majd Dominiket sem lesz egyszerű összehangolni, ha ők visszaköltöznek Újpestre. Itt ismerkedtek meg, biciklivel negyedórára laknak egymástól. Ja igen, biciklizni se nagyon fog, de ez volt a legkevesebb, ami zavarta...
Burns Katalin: Útrakelés
Neked megvallom, Asszonyom Szűz Mária: a hajóút az én ötletem volt. Édesanyánk irgalmazz, Apának nem mertem szólni róla, csak amíg aludt, megigazítottam a háta mögött a sárga törölközőt a kifakult balatoni vitorlással. Anya úgy nevetett, hogy a kezével eltakarta a száját teregetés közben, nehogy megzavarjuk Apát odabent, a fotelban. Sosem mondta, hogy Apa már régóta nem kap munkát, de én láttam az emailt Apa telefonján. Már a munkaruhája sem volt elől, hiányzott a mosásból. Miért pont hajóval, kérdezte Anya, egy hajóról az út végéig nem lehet kiszállni. Azért, mert egy vonatkocsiban nincs elég hely hármunknak, mondtam...
Hegedűs Vera: Isten háza
De én előtte sem voltam férfi. Akkor a vagyontalanok birkózásban, ivásban meg a lányok elcsábításában mérhették az értéküket, a vagyonosokra meg mindig is más, számomra ismeretlen szabályok vonatkoztak. Gyerekkoromban anyám óvott meg a kegyetlen méretkezési szertartásoktól, aztán pedig a papneveldébe kerültem, ahol kiderült, hogy a férfiasságnak önmagában nem sok értelme van, mert egyedül isten szeretete adhat értelmet, és az mindenek fölött áll, így tanultuk. Tetszett ez a gondolat, hogy istennek egyformán kedves az egészséges és a béna. Az ő szeretetét nem a testek nyerik el, hanem a halhatatlan lélek, végső soron tehát nem púpos vagyok, nem vigasztalan csontváz, nem garázda hús, hanem egy soha ki nem hunyó, minden égövi jelenség és földindulás közepette világló, ragyogó vörös láng. Ahogy a liturgiákra és bibliaértelmezésre vonatkozó tudásom egyre nőtt, úgy ez a láng is egyre erősebben égetett. Kőszikla volt a hitem a politikai konfliktusok, infláció, gazdasági válság, hadászati műveletek, kivándorlás, elszegényedés mocsaras országában. Csodáltak is érte a papneveldében; Imrének elég egy kis láng is, ti meg itt milyen tüzeket akartok gyújtani, mondogatta a főtiszteletű atya a többi növendéknek...
Vedres Ági: már csak körvonalakból
Vedres Ági: mindennap
Vedres Ági: párás erdő
Bozsik Péter: Irkalap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.