Szerző: ÉS
2020.10.09.
F E U I L L E T O N
Váncsa István: Rizike córdobai mogyoróval
INTERJÚ
Beszélgetés Szántó István főorvossal
KRITIKA
(Raktárkoncertek – MindiGo TV)
A Raktárkoncertek a zenészek megsegítése céljából jött létre, csak sokadlagos szempont a közönség és az, hogy a magyar kultúra szempontjából egyáltalán szükség van-e egy ilyen rossz aurájú tablóra. Ez a tabló persze sok mindent megmutat arról, mi zajlik itt, például cégérként ki lehetne tűzni rá a Dinamit együttest. A Dinamit annak idején is csupán két évig létezett, hasonlóan pártközponti szándék keltette életre, ahogy most a Raktárkoncerteket is...
Sinkó István: Emlékszálirányok
(Fóris Katalin, T. Doromby Mária és Vigh Krisztina textilművészek kiállítása a K. A. S. Galériában október 15-ig látható.)
Wagner István: Rubens barokk szupersztár
(Peter Paul Rubens und der Barock im Norden, Erzbischöfliches Diözesanmuseum und Domschatzkammer, Paderborn. Megtekinthető október 25-ig, a petersbergi Michael Imhof-Verlag katalógusának kíséretében, 600 oldalon 450 képpel.)...
Stőhr Lóránt: A szavak talmi hatalma
(Pietro Marcello: Martin Eden)
A történet idejének, a meghatározatlan múltnak testet és színt ad, hogy a Martin Edent a digitális korszakban archaikusnak tűnő 16 mm-es filmszalagra forgatták, és gondos utómunkának vetették alá. A képek lágysága, enyhe szemcséssége, a koloritot meghatározó kékek és barnák gazdag árnyalatai nemcsak a múltat, de az Edent körbefogó szegényes tárgyi-emberi környezetet is a nyers materiába öntik. Kritikus attitűdje ellenére Pietro Marcello mégis jóval derűsebb, szinte pittoreszk módon beszél a szegénységről, mint Jack London tette...
Torma Tamás: 80, 22, 5
(A 80 éves Bán Ferencről és az 5 éves Vision Towers irodaházról)
Bán Ferenc különleges helyet foglal el az elmúlt fél évszázad hazai építészetében. Sok épülete nem épült meg (igaz, harmincévesen, nagy fővárosi irodák ellenében tervezhette meg a kor magyar építészetének másik emblematikus épületét, az 1981-ben átadott és nemrég felújított nyíregyházi művelődési központot), de egészen más a hivatalos díjak övezte ismertség, meg az, ha meglévő épületei és az ő vidéki gerilla harcmodora fiatal építészek és mesteriskolások tucatjait vonzotta mindig magához...
Herczog Noémi: Biztonság
(George Orwell–Mikó Csaba: ’84, r.: Widder Kristóf, Örkény Stúdió; Schwechtje Mihály: Gina, Radnóti Tesla Labor)
A Gina végre kortárs dráma magyar kőszínházban, még ha a rendőri nyomozást vezető tisztnek „leszóló” fejes nem csak a korrupt 2020-as Magyarországra jellemző, inkább biztonságosan örök figura. De minden törékenységével és hullámzó minőségével együtt a Ginával a Radnótiban mégis megtört a jég. Vele talán elindulhat egy szabadabb, kísérletezőbb irány a színházon belül...
Fáy Miklós: A hal vére
(Bartók összes kamaraműve – 1. rész – Zeneakadémia, szeptember 30.)
A 2. szonáta annyira nehéz – na jó, Bartók biztosan értette, de akkor most miért nem nyílik meg? El van játszva, Baráti Kristóf a szokott heifetzi fegyelmével és rezzenéstelenségével, Fejérvári Zoltán a maga választékosságával megadja a lehetőséget, hogy jobban, mélyebben kerülhessünk kapcsolatba a művel, de csak azt érzem, amit a labdarúgó szakírók szoktak mondani: ez nem kisasszony sport...
Králl Csaba: Margón
Nyilván vannak jó praxisok, befogadó közegek, egészséges oktató-növendék viszonyok, nem vitatom. Kár lenne a fentiekből általánosítani. De hogy a rendszer hibát jelez és a balettoktatásban paradigmaváltásra van szükség, nem lehet kérdés egy percig sem...
Siba Antal: Két vita
(Két vita, HírTv, YouTube)
Két olyan ember beszélhet most erről, akik alakító szerepben vannak, van szavuk és beleszólásuk, véleményük tehát fontos. Miről folyik a vita? Jourováról, hogy mondhatta-e azt, amit mondott egy lapnyilatkozatában, amelyben betegnek minősítette a magyar demokráciát, különösképp azért, mert a polgárokat a kormányzati sajtó rettenetes túlsúlya elzárta az információktól...
Károlyi Csaba: Ki vagy te?
Háy János: A cégvezető. Regény. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 372 oldal, 3999 Ft
Háy János legújabb pályaszakaszának remeklése ez a regény. Méltó párja Az öregtó felé című, 2017-ben megjelent nagyszabású verseskötetnek. (...) A cégvezető főhőse névtelen üzletember. Kevés embernek van most neve, „az új nő”-nek sincs, a volt feleség azonban a végén egyetlen egyszer megneveződik (itt: Ildi – 371.). A főhős kívülről nézve az elmúlt harminc év sikerfigurájának tűnik. „Korunk hősének látta magát egy olyan korban, aminek nem volt hőse.” – írja találóan a fülszöveg. Ugyanakkor az író nem azt sugallja, hogy a cégvezető ő maga lenne, hanem azt, hogy a cégvezető nem más, mint az olvasó. Mindenki cégvezető, függetlenül attól, van-e cége vagy nincsen – hiszen „azt az embert, aki vagy, te vezeted” (ez igaz, bár itt mintha csak férfiakra volna értendő). Ily módon persze a szerző is cégvezető, természetesen, akinek élete hasonlít hőse életéhez, miként az olvasó sorsa is hasonlíthat ennek a hősnek a sorsához. „A cégvezető mi vagyunk.” – olvasom...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Tunyogi László: Ex libris
Kántor Péter: Jég-öröm
Sylvia Plath: Az üvegbura – Mary Ventura és a kilencedik királyság
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Sz. Bíró Zoltán: Putyin Oroszországa
Kész Orsolya: Semmi rendkívüli
Lucia Berlin: Este a paradicsomban. Újabb történetek. Fordította Lukács Laura. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 556 oldal, 2959 Ft
Szörnyű dolgok esnek meg ebben a huszonkét történetben: egy 14 éves lányt egy gazdag özvegyember elcsábít, amikor lovaskocsijuk egy jeges patakba zuhan. Egy terhes nő meggyilkolja tehetős férje dílerét Mexikóban, miközben gyermekei alszanak. Egy fiatal nőt egyedül hagy a férje alig totyogó és még meg nem született gyermekükkel, és soha többé nem tér vissza. És mégis élni támad ezektől a szövegektől kedve az embernek, van ugyanis az iszonyatos történetek mögött valami végtelen bizalom és derű. Amit Lucia Berlin nagyon tud: egyszerre írni meg a horrort és a reményt. Mindezt érzéki, affektusokban tobzódó írásmódjával éri el, amiben sok van abból a vadságból és konvenciómentességből, ahogy gyerekek látják a világot...
Gyürky Katalin: Balkáni sebhelyek
Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! Fordította Rajsli Emese. Metropolis Media Group Kft., Budapest, 2020, 263 oldal, 3490 Ft
A regény óriási érdeme, hogy ennek a furcsa társfüggőségnek minden egyes szegmensét és tünetét láttatja. Sara patologikus ragaszkodásának eredője állandó kisebbségi érzete a barátnőjével szemben, akit valamiért mindig is valamiféle felsőbbrendű lénynek látott. Olyan teremtménynek, aki mindent a saját logikája szerint észlel: „a gravitáció az oka, ha az embert lelökik a lépcsőn. Minden fát azért ültetnek, hogy ő mögéjük guggolhasson pisilni. És minden út, legyen bármilyen kanyargós és távoli, egyetlen közös pontban fut össze ― az ő személyében. Róma egy vicc” (11.) Az azonban, hogy Lejla személyiségrajzát társfüggő barátnője szemüvegén keresztül kapjuk meg, Lejla érzéseinek közvetítése nélkül, két dolgot eredményez: egyfelől tökéletesen tükrözi egy társfüggőnek a másik személyiségével kapcsolatos (tév)képzeteit, másfelől a szerző ezzel folyamatos bizonytalanságban ― a továbbolvasás vágyában ― tartja az olvasót, hiszen egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy Lejla valóban ilyen-e, hogy más is ennyire tökéletesnek látja-e, s erre végig kíváncsiak vagyunk-e...
Benedek Szabolcs: Sej, haj, de jó
Kiss Noémi: Balaton. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 124 oldal, 2999 Ft
Ahogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, hirtelen én is láttam magamat és családomat, ahogy a ránk váró kötelező örömtől és a fullasztó hőségtől egyaránt vörös fejjel gyalogolunk a rövidebb, de csúnyábbik utat választva a Balaton-partot kísérő sínek mentén, a térdig érő gazban, plédekkel és matracokkal megpakolva a tanácsi üdülőtől a községi strand felé. Mielőtt azonban nyakig merülhetnénk a nosztalgiába és a retróba, Kiss Noémi jól kiakolbólít bennünket. Érezzük a kékeszöld víz illatát, a lángos émelyítően zsíros ízét, látjuk a hullámokat, meg az égig érő szállodákból a partra érkező külföldi turistákat, ám ezek most leginkább a jól felépített kereteit adják a könyv sokrétű, de mégis nagyjából egy irányba tartó történetekből álló világának...
Darida Veronika: A költemény halála
Bartók Imre: Majmom, Vergilius. Műút Könyvek, Miskolc, 2020, 63 oldal, 2000 Ft
Ahogy a hangok áramlása tette univerzális tudatfolyammá Hermann Broch (bizonyos pontokon filozófiai költeménnyé váló) regényét, úgy a különböző szólamok Bartók Imre prózakölteményében is egyetlen szövegáramba olvadnak, ahol a beszélő sorsa „minden élő sorsa, de nem az én sorsom”. Kiszakadunk a térből („Brundisiumból további városok nyílnak”) és az időből (elérünk egy ember utáni, disztopikus világba). Miközben, a meghatározhatatlan hang útját követve, a kezdet és a vég felé haladunk, mintegy kifele robbanásban és befele zuhanásban, vakon tapogatódzva, a katasztrófa és az összeomlás után. Mi marad a csaknem teljes pusztulást követően? Marad egy hang, és egy utolsó (álom)kép: „hárman a szobában immár, erőre kapva jómagam, a halott Augustus, és a jövevény, majmocskám, ölében az egyetlen gondolattal”...
Andor Mihály: „Az nem lehet, hogy ész, erő...”
Sziráki András: A tegnap minősége. Osiris Kiadó, Budapest, 2019, 264 oldal, 2980 Ft
Sikereit elismerve 1971-ben egy nagyságrenddel nagyobb vállalat, a Szolnoki Mezőgép főmérnökévé nevezték ki. (Időközben mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen.) A vállalatnál nem a pártvonalon futó igazgatót tekintették tényleges vezetőnek, hanem őt. Ha a minisztériumból jöttek tárgyalni, nem az igazgatót keresték, hanem Szirákit. 1975-ben aztán formálisan is ő lett az igazgató, ezt a posztot 1999-ig töltötte be. Húsz év alatt naggyá tette a vállalatot, intenzív üzleti és szakmai kapcsolatot épített ki a világ olyan hatalmas mezőgazdasági gépgyártó cégeivel, mint a német Claas, a dán Dronningborg, a francia Kuhn, az amerikai John Deere és Hesston, a kanadai McKee. Mire eljött a rendszerváltás, a Szolnoki Mezőgép volt a magyar mezőgazdasági gépgyártás legnagyobb és legeredményesebb vállalata: a 26 magyar mezőgépgyár összes konvertibilis bevételének egyharmadát adta.
I R O D A L O M
(Paul Verlaine – Arthur Rimbaud-nak)
Petőcz András: London
(Arthur Rimbaud – Paul Verlaine-nek)
Tatár Sándor: ›Nem én... a föld...‹
Tatár Sándor: Patinásodás...
Beck Zoltán: a tanítónő
a férfi mindennap a bódéban eszik, aminek egyébként neve is van, red moon, így hívják a helyet. fiatal, erős, szép férfi, a tanítónőnél fiatalabb. a karján, mert a karját szabadon hagyja a trikó, amit visel, nonfigcsi tetoválások, nonfigcsinek mondja legalábbis, amikor a pultból megkérdezi a red moon tulaja, hogy mikor varrat magára legközelebb megint valamit. a tanítónő meglassítja a lépteit, a gyaloglás intenzitását nem lehet folyamatosan fenntartani, nem is egészséges, gondolja, inkább érdemes szakaszosan szervezni az edzésintenzitást. a red moon üvegtáblája felé fordul, a férfi meg az üvegtábla túloldalán ül. eszik. hogyan lehet az, hogy ez a férfi mindig eszik? ezt a kérdést teszi fel magában, ez foglalkoztatja, aztán rövid úton le is zárja azzal, hogy rájön, a gyaloglást fél nyolc és negyed kilenc közé időzíti minden este, ami azért nevezhető nyugodtan vacsoraidőnek, azok számára legalábbis biztosan, akik nem gyalogolnak. ő a vacsorát jóval korábbra húzza, hat után már semmit. a nő azt hiszi, hogy a férfi azért felfigyelt rá, és a férfi is biztos abban, hogy a tanítónő legalábbis érdeklődik iránta...
Nyerges Gábor Ádám: A Kelet Pamplonája
Persze, mert nem érti itt senki, így egy másik hang, hogy ez nem úgy megy, hogy jön az EU, kiszállnak a kilométerekkel odébb tengelytörött, hiperszuper Audijaikból a teljes megye költségvetésébe kerülő öltönyeikben, és hoznak egy zsák pénzt, hogy bitte, pardon, Béla úr, nem adhatnánk-e már ide ezt a pár milliócskát, a tengelytörés óta cipeljük, és már megszakad a hátunk alatta, hanem mindenféle istenverte bürokráciát raknak köré! Nincs pénz, na, nincs pénz, a kurva istenit! Fiam, Isten nevét... Nincs pénz, csak egy döntés van, csak mondják, hogy van a pénz! Ez a döntés, hogy jön neki egy e-mail egyik nap, hogy akkor van pénz. Aztán még több tucat, hogy ezt így, azt úgy lekönyvelni, engedélyeztetni, kitölteni, ellenjegyezni, előkeresni és beszkennelni és feltölteni arra a felületre, ami nem jön be, a jegyzővel igazoltatni, aki már két éve elköltözött, aztán... Ha nincs pénz, mi a faszból épült a Magyarország erős és büszke európai ország alatt a plakáthely, hogy még az autópályáról is idelátszik, csak kibaszott út nincs annak, aki megnézné közelebbről, he?
Nomád Földi László: Zuhanás közben
az jutott eszembe, hogy vannak az életben olyan hosszan elnyúló pillanatok, mint egy rossz bemutató, amikor a színpadról jövő szavak puskagolyóként ütötték át a fejem, de leginkább mégis a takonyra vagy nyálra hasonlít ez az elnyújtott pillanat, vagy inkább rágógumira, mert még felnőtt koromban is néha napokig rágtam, csak esténként vettem ki a számból, és pohárba helyeztem a galacsint, mint az öregek a műfogsorukat, vagy fiatalosan és elég infantilis módon megfogtam, s kihúztam a számból, úgy nyúlt, mint Dalí lecsüngő órái, s most is ez a pillanat olyan hosszúnak tűnt, zuhanás közben, s közben eszembe jutottak régi pillanatok, amikor hanyatt leestem a kerti budi tetejéről, mert a nagynénim azt mondta, hogy másszak fel, és igazítsam meg a cserepet, mert beázik a budi, és elázik a szar, mintha a szarnak nem lenne tök mindegy, hogy vizes-e vagy száraz, no, mindegy, felmásztam, de el volt korhadva a cserepet tartó léc, beszakadt alattam a tető, s én hanyatt leestem...
Beck Tamás: Téboly
Nagy Margitra naponta kétszer rátör a banyaláz. Rózsás Frici megőrül egy cigarettáért. Antal Zoli naphosszat kortárs verseket olvas. Ez csaknem akkora teljesítmény, mint ha írná ugyanezeket a költeményeket. Mindannyian Főnök úrnak szólítanak engem. De nem száll ám a fejembe a dicsőség! Túlbecsülik képességeimet. Csupán rendet próbálok rakni a fejükben. Ahogyan Rózsás Frici is rendet rak néha éjjeliszekrényében, hátha előkerül közben egy szál Sopianae. Persze csak a smaragdzöld színű borosüvegekkel csörömpöl ez a zugivó. Józanul arról álmodozik, hogy egyszer az ő keresztnevét kapja majd egy hurrikán. Frici letarolta az Antillákat, ezzel indítja az esti híradót egy átkozottul csinos bemondónő, Rózsás Frici pedig jelentőségteljesen megköszörüli a torkát betegtársai előtt. Antal Zoli esténként se nézi a tévét. Egy szálig elvitte haját a gyomorbaj, mégis a korpás fejbőrét melengeti hajszárítóval. Azt mondja, az illúzió kedvéért. Családjával karanténba kényszerült a koronavírus miatt, ő pedig unalmában papírhajót hajtogatott kádban pancsoló kisfiának. A hajszárító biztosította a passzátszelet. Tisztelt Bíróság, csúszott a tenyerem a kézfertőtlenítő krémtől, ezért eshetett a vízbe a készülék! Gyászoló apaként Antal Zoli ezzel védekezett a tárgyalóteremben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.