EGY ÓVODÁS NAPLÓJA 17. – MESEKÖNYV

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.10.06.

Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy máma hozza el mindenki a kedvenc játékát, babáját, mesekönyvét vagy akármit, hogy asztán majd olvas nekünk a mesekönyvből, meg jáccunk a játékokkal, hogy mijen jó is lesz akkor nekünk. Én nem tuttam, mit is vigyek, én minden játékomat szeretek, nem tuttam tennap, hogy máma mit fogok szeretni, az anyu aszonta vigyek egy autót asztán jóvan, de mondom neki, mejiket, de monta este, hogy reggel majd meglátjuk, és meg is láttuk. Evittem egy meccsbokszot.

Mentünk reggel, az emlékező művön csattogott a zászló, a homokozóba egy macska ücsörgött, jött a Pityu ő egy mesekönyvet hozott, a Kisböske meg egy doboz legót, az Ibojnéni meg ott át makszba. A Pityu aszonta, jé zászlót rakott az arcára, és télleg, piros, meg fehér, meg ződ vót az arca, sőt, vót rajta ijen koronás címer is, mintha a szájábó nőtt volna ki a korona, vagy ő lett vóna az emlékező mű ruggya, csak épp nem csattogott a szája neki, mind azon a zászló, hogy az anyu is csak táttott szájja nészte őtet.

Majnem puszit is efelejtett adni, de topantottam és megkaptam azér. Megreggelisztünk, a dadus finomat adott, kakaót meg kenyeret vajja, a Kisböske csak úgy evett, még szerencse, mer így nem fog nyafogni egész délelőtt, hogy ő éhes. Reggeli után aszonta az Ibojnéni, hogy láttya, a Pityu mesekönyvet hozott, kérdeszte, hogy olvassake nektek gyerekek belölle, montuk, hogy olvasson, mer jó vót csak úgy ücsörögni, mer mindenkinek tele vót a hasa nagyon, még a Pityu se hüjéskedett.

Csak odaatta az Ibojnéninek a könyvethogy olvasson akkor belölle nekünk. Nekiát olvasni, asztán, amikor a bátor herceg rájött, hogy ő a baráttyát szereti, meg a hercegkisasszony is inkább a boszorkát, akkor sikittott, és edobta a könyvet, mintha égette volna a kezét, és nekiát rángatózni az arca neki, hogy abba se bírta hagyni. A Kisböske meg szorongatta a legó babáját, aminek barna vót a bőre, eszt is meglátta az Ibojnéni, amitő ződ lett neki az arca teljessen.

Sikittott, hogy hívni kell a papbácsit, hogy egrecíroztatni minket, mer megszát a zördög, meg visittott is, hogy a dadus aggyon neki fokhagymát, mert ekárhozik itt mindgyá. Nézegette a Kisböske a babáját, hogy mia bajj vele, a Pityu meg ment a könyvért a sarokba, ahová az Ibojnéni hajittotta, hogy elteszi akkor, de aszonta neki az Ibojnéni, hogy aszt ugyan nem, mer az bünjel, hogy beszéni akar az anyujával, addig nála marad, meg megmutattya a papbácsinak is.

Ebéd után el is jött a papbácsi, nézegette a könyvet, közbe meg hányta magára a keresztet, meg mondogatta, hogy uramjézus, meg jóisten, és aszt is monta, hogy eszt meg kell semmisíteni. De monta a Pityu neki, hogy akkor bejön az apuja egy kicsit méltatlankodni, de a papbácsit ez nem éredekete, hanem kenegette fokhagymáva a könyvet meg motyogott valami ufóul, de ez se vót elég, hanem megkérdeszte a dadust, hogy vane nekik húsdarálója a konyhán...

ITT OLVASHATÓ