DÜNNYÖGJ EGY ÚJ MESÉT - „AHOL KÖNYVEKET DARÁLNAK, OTT VÉGÜL EMBEREKET IS FOGNAK DARÁLNI”

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2020.10.09.

Ahogy várni lehetett, a “Meseország mindenkié” című könyv bedarálása, s annak miniszterelnöki és “keresztény” helyeslése után megtalálták a következő lélekfertőzőt, Lázár Ervint. Most lehet látni, mire alakult a “Magyarságkutató Intézet”, amelynek “tudományos munkatársa” megmondja, mi a jó és elfogadható a magyar léleknek, s mi nem az. A “magyarságtudomány” nem áll meg Lázár Ervinnél, mert a “tudományos munkatárs” Esterházy Pétert is elfogadhatatlannak tartja, s ugyanazért, mint Lázár Ervint: “Esterházy sem arról volt híres, hogy a tiszta stílus és az etika őre lenne, hiszen maga is összezavarta az olvasóit öncélú vagy nagyon is célzatos képzettársításokkal”.

Jönnek a “tiszta stílus és az etika őrei”, akik megmondják, mi a jó és mi a rossz, mit lehet árusítani és mit kell bedarálni. A magyarellenesnek és keresztényellenesnek ítélt könyveket gondos kezek válogatják ki, és átvezényelnek hozzáértő keresztény magyarságkutatókat a múzeumokba, ahol szintén ki kell válogatni az ártalmas képeket. Nemcsak azokat, amelyeken fedetlen női mellek láthatók, hanem mindent, aminek erotikus kisugárzása van, és a célzatos képzettársításokat. A magyar lélek számára nehézséget jelentő absztrakt és avantgard műveket, az idegen szellemiséget hordozó “korcs” művészetet meg kell semmisíteni. A lélekmentés nem áll meg, jönnek a zeneművek, ártalmas zenék, szerzők, előadók.

Ennyit fejlődött a világ a nácik óta. Ma nem égetik, hanem darálják a könyveket. Azt hiszik, ettől nem felismerhetők. S jól hiszik, mert jószándékú “keresztény” tömegek, akiknek keresztény identitása rég nem a zsidó Messiás megváltását és Isten kegyelmét jelenti, hanem a tőlük eltérő vallású, világnézetű, erkölcsű és politikai felfogású embertársaik gyűlöletét, üldözését és mocskolását, nem veszik észre, hogy “ezek ugyanazok”. Dúró Dóra nem égeti a könyvet, hanem darálja, ezért nem ismerik fel a helyeslők, hogy a tett mögött ugyanaz a náci szellemiség munkál, mint Goebbels legszebb napjaiban.

Égetés helyett darálnak. Így Heine után szabadon mondhatjuk: „Ahol könyveket darálnak, ott végül embereket is fognak darálni.” Morvay Péter, a Hartmann László fedőnévre hallgató volt IIII/III-as ügynök, a Hit Gyülekezete propagandistája ezt írja a Facebook oldalán: “Nem minden könyv szent és érinthetetlen, vannak káros és romboló hatású művek. Ezek demonstratív megsemmisítése a véleménynyilvánítás része – ha pozitív cél érdekében történik, elfogadható tett. A könyvdarálás ráadásul a környezetet is kíméli: a ledarált könyv újrafelhasználható és füstmentes, így az emberiség karbonlábnyomát sem növeli.” Heinét aposztrofálva, az emberdarálás füstmentes, az emberiség karbonlábnyomát nem növeli.

Itt tartunk. Ezek az emberek, akik más emberek műveit ledarálnák, s azt a véleménynyilvánítás szabadságának nevezik, lélekben készek az emberek ledarálására is. Már csak olyan vezér kell, aki ezt elrendeli. Ők végrehajtják, és az egész füstmentes. Mennyire környezetszennyező volt Auschwitz. Azt majd ők megmondják, mi romboló: ami nekik nem tetszik. Ennek objektív kritériuma az ő véleményük, s az a tény, hogy ezek különböznek az ő normálisnak és mértékadónak vélt felfogásuktól. A vélemény szabadsága nem az, hogy másnak lehet más véleménye, hanem az, hogy az ő véleményük alapján meg lehet semmisíteni, ami nem olyan, mint ők. A vélemény szabadsága más vélemény megsemmisítése...

ITT OLVASHATÓ