Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2020.10.20.
Festi a haját?
Színezem. Van benne már ősz bőven.
Szeret emlékezni azokra az időkre, amikor még nem volt?
Azért fontos emlékezni, hogy ne felejtsem el, honnan jöttem. Sokakkal megesik. Én pontosan tudom. Jó emlékezni arra is, hogy tizenöt évig külföldön éltem.
Az emlékeiben mi a legnagyobb kudarc 1964 óta?
A kudarc is a sorsom része. Inkább azt mondom, siker, hogy egészséges vagyok, pedig már barátaimat és családtagjaimat is temettem el. Megmondom őszintén, 70 körül derül ki, kik voltak az igazi barátaid. És az is kiderül, hogy igazad volt-e.
Igaza volt?
Igen. Ha ma kiadnánk a Tátrai Tibusszal készült lemezünket, sok lenne a közönségnek. ’65-től már az Ifjúsági Parkban játszottam, tudnék róla mesélni. Mindig sikeres zenekarom volt – mondják ma azok az emberek, akik akkor nem mondták. Én már azoknak is megbocsátottam, akik annak idején lehúztak, sokan közülük már nincsenek pozícióban. Meg nem is kell nekem senkit ismernem már semmilyen pozícióban, mert ők ismernek engem, és ez jó.
A sok zenekarból melyik az, amelyikre a legbüszkébb?
Mindegyikre. Én mindig a szakmának a játszottam. Szoktam mondani, hogy nagyon szerencsés az a művész, aki igazán értéket teremt, és megmarad sokáig. Szemben azokkal, akik a média által felfuttatott zenészek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.