A TRÓN ÉS AZ OLTÁR...

HÍRKLIKK
Szerző: VASVÁRI G. PÁL
2020.10.17.

Kötve hinném, hogy a felvilágosodás óta nagyszerűnek számítana a felfogás, amely nem az állam és az egyházak különválasztását – szekularitását –, hanem a trón és az oltár összefonódását tűzi a zászlajára. Ámde itt a gyakorlatban…

Az istenkirályok kora már rég lejárt. Azóta az uralkodókat csak haláluk után avatták szentté az egyházak – ha tetteikkel kiérdemelték. A feudalizmus után, a modern polgári világ országai pedig (amelyek közül sok királymentes köztársaság, vagy ha van királya, akkor is csak parlamentáris monarchia) már köszönik, de nem kérnek se államvallásból, se hitelvek mentén szervezett államokból… Az iszlám, a keresztény, a zsidó fundamentalista állam épp úgy molyrágta, mint ahogy annak tekinthetnénk egy vallási tanokra épülő animista, sintoista, vudu, brahmanista, óegyiptomi vagy görög-római sokistenhitű, netán sámánista, avagy bálványimádó államot. Hisz’ a szekularitás lényege éppen a szent hitek egyházai és a nem épp szent evilági hatalmak szétválasztása, s nem ezek megsemmisítése. Indokolt a távolságtartás; az állam nem avatkozik a vallások dolgaiba, se előnyhöz nem juttatja, se hátrányosan meg nem különbözteti egyiket sem. Tiszteletben tartja minden állampolgára hitét (a vallástalanokét is), és garantálja minden egyház függetlenségét. Ahogyan a papság sem ártja bele magát bármit is követelve, diktálva az állam, a kormányzás ügyeibe. Ezt a többvallású, ám szekuláris Indiában az amúgy mélyen vallásos Gandhi is épp így gondolta és hirdette…

Mire fel e hosszas elmélkedés? Aktuális oka van. Mindjárt kettő is...

ITT OLVASHATÓ